Azon tépelődtem: valójában hány barátra van szükségem a boldogsághoz? Észrevetted már, hogy néha, amikor egy baráti kapcsolatod háttérbe szorul vagy esetleg teljesen megszakad, szinte azonnal érkezik valaki új az életedbe? Nálam újra és újra így történt az utóbbi években. Mintha valami láthatatlan egyensúly tartaná fenn, hogy egyszerre sose legyen ötnél több ember igazán közel hozzám. Ha valaki távozott, hamarosan – keresés nélkül is – felbukkant egy másik, akivel mélyen megtaláltam a közös hangot.
Vannak barátaim, akik évtizedek óta mellettem vannak, és olyanok is, akiket csak néhány éve ismertem meg közelebbről, mégis nyomban a szívemhez nőttek. Ha visszanézek az elmúlt tizenöt-húsz évemre, a „közeli köröm” szinte állandó létszámú volt, csak itt-ott a szereplők cserélődtek. Közben pedig, ahogy változtam én, úgy változtak a kapcsolataim is. Új érdeklődési kör, új életszakasz, új emberek – de a szám valahogy mindig ugyanott állt meg.
Itt aztán tényleg nem a mennyiség számít
Kamaszként elfogadhatatlan volt, ha valakinek nincs óriási baráti társasága. Ennek esélyét a diákként végzett vendéglátói beosztásom a nullára csökkentette – ha akartam, ha nem, jóformán minden nap megismertem új embereket. Viszont a közeli barátaim száma már akkor is limitált volt, de ezt egyáltalán nem bántam. Rájöttem, hogy valójában pont ez a szűk kör adja meg nekem azt a biztonságot és intimitást, amire szükségem van. Olvass még a témában
Ez a savanykás levél az emésztési problémák csodaszere
Innen tudhatod, hogy egy örömgyilkossal van dolgod – és így védekezz ellene
Ingyenes szakmai tanácsadó napot szerveznek májusban a koraszülésben érintett családoknak Budapesten
Ha nem jutsz egyről a kettőre: a kaizen módszer berobbantja az életedet