Ilyen a hamis önbizalom, ami mások kritizálására épül

Ilyen a hamis önbizalom, ami mások kritizálására épül

Címlap / Életmód / Lélek / Ilyen a hamis önbizalom, ami mások kritizálására épül

Az önbizalom alapja

Mindenki önbizalommal teli szívvel születik. Gyerekként nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólunk, hogy éppen nem lapos a hasunk, vagy nem stílusikonként vonulunk az utcán. Jóformán semmi nem érdekel gyerekként a játékosságon kívül. Az élet velejárója a felnőtté válás, aminek pedig szerves része az önbizalom megtépázása. Jóformán ez elkerülhetetlen, máskülönben nem mennénk keresztül semmilyen személyiségfejlődésen. Ettől függetlenül, viszont a mi dolgunk visszatalálni saját önbizalmunkhoz. Szerencsés esetben ez nem nehéz feladat, de sok esetben torzulhat a saját magunkról alkotott kép.

A hamis önbizalom

A kárörvendés régről ismert kifejezés. Mindig is köztünk élt, maximum nem volt megnevezve, vagy kimondva.  Ez a hamis önbizalom egyik alappillére. Más sikertelenségéből táplálkozva vannak, akik erőre kapnak, sőt egyenesen szárnyalnak. Ezért olyan találó a mondás, miszerint az igaz barát nem csak a bajban, hanem a sikerben mutatkozik meg. Jó esetben a barát egy sikeres élethelyzet során hasonló örömöt él át, támogató hátszele barátjának.

Az már igencsak sokatmondó lehet valaki számára, ha nemhogy örömöt, de egyenesen bánatot érez, ha barátjának sínen van az élete.

Megtörténhet, hogy még akár el is távolodik tőle addig a pontig, amíg nem történik valami rossz, minek hatására újra közel kerülhetnek egymáshoz. A kritika is hasonlóképpen, hamis önbizalommal tölthet el másokat. Ugyanis mások kritizálásától senkinek sem lesz jobb és szebb élete, de ideig-óráig elhitetheti magával az illető, hogy az élete nem is olyan rossz. Ez egyfajta megnyugvás is az elmének, hiszen ebből a nézőpontból kényelmesen lehet folytatni azt az életet, ami addig sem hozott kellő önbizalmat. Bár ez még mindig komfortosabb, mint tenni valamit az ügy érdekében.

Yulia Goncharuk/pexels.com

A hamis önbizalom mozgatórugója

Mindig érdekes a kárörvendés mögé látni, mert legtöbbször nem gonoszság a motiváció, hanem az önbizalomhiány és megtörtség. Amikor látunk valakit hasonló problémákkal küszködni, kicsit megnyugszunk, hogy nincs akkora baj a mi életünkkel, hiszen más is kerülhet hasonló helyzetbe és akár még ki is kászálódhat belőle. Ezzel alapvetően nincs megoldandó probléma, hiszen az együttérzés valóban segíthet. Csakhogy ez sokszor meggátol a cselekvésben és inkább a belenyugvás felé sodor.

Könnyebb a sorstársakkal együtt bánkódni, mint cselekedni. Ám abban a pillanatban, hogy egy sorstárs felülkerekedik és kilép a sorból, egyből tükröt tart a tétlen szemlélő elé és emlékezteti, hogy valójában semmit nem tesz a jó sorsáért. Ez pedig egyből ellenszenvet szül kettejük között és az elmének ilyenkor muszáj kitalálnia valami megoldást. A legegyszerűbb pedig a kritizálás. Jóformán bármire képes az egónk, hogy elhitesse velünk a saját igazságunkat és eltakarja a valóságot.

Ismerd fel a jeleket!

Egyáltalán nem szégyen, ha időközben magadra ismertél. Sőt, ez már egy jó jele annak, hogy nem vagy teljesen elméd rabja. A hamis önbizalomból, vagyis mások kritizálásából származó önbizalomból csak úgy lehet kiszabadulni, ha teszünk önmagunkért.

Elsőként az önreflexiót gyakorolva felismerjük, ha netalántán mások kudarcaiból táplálkozunk.

Szinte biztosra mondható, hogy élete során egyszer-kétszer mindenki belefut ebbe, de ez még nem jelenti azt, hogy meg kellene ragadni ebben az állapotban. A jeleket felismerve pedig önvizsgálatot tartani, hogy vajon mi az, ami annyira zavar a másikban, amiért annyi kritikát érdemel tőlünk. Nagy valószínűséggel az lesz az, amivel dolgunk lesz és, ami által már valós önbizalomra tehetünk majd szert.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást