Akármilyen meglepő, a halogatás hátterében koránt sem mindig a lustaság áll. Csokorba szedtük azokat az érzéseket és gondolkodási mintákat, amelyek arra ösztönözhetnek, hogy csillámpónis videókat nézegess a soron következő prezentációd összeállítása helyett.
Így akarod elkerülni a kritikát
Előfordult már veled, hogy azért ücsörögtél sokáig egy projekten, mert tökéletesen akartad teljesíteni a követelményeket? Talán be is fejezted, mégsem láttad a fényt az alagút végén, mivel úgy érezted, muszáj még csiszolgatni?
Akár hiszed, akár nem, a perfekcionizmus ezen megnyilvánulása a halogatás egyik leggyakoribb oka.
Ha ugyanis hagyod, hogy az apró részletek eltereljék a figyelmed a nagy egészről, rengeteg időt elveszíthetsz.
A másik oldalon? Így kritizáld azokat, akik nem fogadják jól
Az ilyesfajta magatartás hátterében pedig szinte mindig a negatív kritikától való félelem áll, elvégre saját magad és mások előtt is szeretnél makulátlanul teljesíteni.
Persze, senkinek sem hiányzik az elmarasztalás, de minél jobban rettegsz tőle, annál jobban romlik a koncentráló képességed is…
Nem bírod a visszautasítást
Jó ideje halogatod azt a fontos telefonhívást, amivel végre pontot tehetnél egy munkafolyamat végére?
Akkor megeshet, hogy tudat alatt attól félsz: visszautasításban lehet részed. Nyilván ezzel is hasonló a helyzet, mint a negatív kritikával…
Igazából senki sem arról álmodik, viszont mégiscsak az élet természetes velejárója.
A halogatással azonban előre feltételezed a nemleges választ a másik fél részéről, és meg sem adod neki az esélyt, hogy esetleg máshogy döntsön.
Ha tehát inkább órákig a Facebook-hírfolyamot görgeted ahelyett, hogy végre felemelnéd a készüléket, tuti nem küld el senki a fenébe – de a projekt is ugyanott fog tartani, tehát jól sem jársz vele.
Félsz, hogy elveszítesz embereket
Gondoltál már arra, hogy az igazán sikeres embereknek talán nehezükre eshet a kiegyensúlyozott kapcsolatok fenntartása?
Egyszer csak meglódul a karrierjük, elkezdenek több pénzt keresni, kevesebb lesz a szabadidejük, és olyan dolgokat engedhetnek meg maguknak, amikről korábban nem is álmodhattak.
Ha ilyen képet őrzöl a fejedben – akár te álltál a sikeres oldalon, akár elveszített barát, partner vagy ismerős voltál éppen –, nem csoda, hogy tudat alatt hárítod a siker felé vezető utat.
Benne van a pakliban, hogy imádod ugyan a munkádat, de a nagy tervek kidolgozása és megvalósítása előtt szívesen bámulod a falat. Na, az pont emiatt van…
Nem akarsz csalódni
Megesett már veled, hogy szívvel-lélekkel csináltál meg valamit, ám miután letetted az asztalra, nem a várt reakcióban volt részed?
Nos, legbelül emiatt is blokkolhatod a hatékony feladatmegoldást, mert nem akarod, hogy megismétlődjön a csalódás.
Amikor alkotsz – legyen szó művészeti tevékenységről vagy egy Excel-táblázatról –, gyakorlatilag sérülékennyé válsz, hiszen a visszajelzések miatt támadási felületet hagysz magadon.
Bármikor előfordulhat, hogy életed aktuális főművét egy árva szóval sem méltatják. Ám ha tisztában vagy a munkád értékével, ez nem okozhat problémát!
Félsz a kudarctól
Tegyük fel, hogy nem csupán a visszajelzésről van szó, hanem arról, hogy az általad elvégzett munka megfelel-e a célnak, betölti-e a neki szánt funkciót.
Lényed örökös biztonságra vágyó része talán arra ösztönöz, hogy bele se vágj a kockázatos feladatba, tehát ha magadra is vállalod, talán előbb ragadsz le a YouTube-nál, mint a tematikus guglizásnál.
Pedig a vállalkozó szellem halála az igazi kudarc, nem pedig az, amikor valamibe energiát fektetsz, de nincs foganatja.
Utóbbiból ugyanis legalább tapasztalatot nyerhetsz, ami óriási kincs, és utat nyithat a későbbi siker felé – persze, csak ha hagyod.
Magadra ismertél valamelyik bekezdésben? Te a halogatók melyik csoportjába tartozol?
