Alig gondolunk rájuk, vagy ha mégis, hát nem sokat gondolunk róluk. Pedig ezek az emberek tartják működésben a közösségeinket. Szerinted melyik az a szakma, amelyiknek még fel kellett volna kerülnie a listára?
A víztisztító telepek dolgozói
Akár mérnökök, akár egyszerű, kétkezi munkások, ezek az emberek szó szerint arról gondoskodnak, hogy legyen ivóvizünk. Belegondolni is rossz, mi történne, ha egyszer hibáznának – mégis szinte nem is gondolunk rájuk.
Kukásautókon dolgozók
Egy nem éppen kellemes munka árán tartják tisztán a környezetünket, és nagy bajban lennénk nélkülük. Mégis, rajongóközönségük szinte kizárólag 5 éven aluliakból áll. A kukásautók dolgozói viszont őket is megbecsülik, és még soha nem láttam, hogy ne integettek volna lelkesen a kis nézelődőknek – és hát ezért már önmagában is imádnunk kellene őket.
Az áramszolgáltató villanyszerelői
A legnagyobb hóban vagy zivatarban, amikor mi a meleg, biztonságos otthonunkban maradunk, ők odakint dacolnak az elemekkel, hogy helyreállítsák a villanyvezetékeket, és mi zavartalanul nézhessük tovább a kedvenc sorozatunkat.
Mentésirányítók
Hosszú műszakokban dolgoznak, és percről percre csöppennek bele emberek legborzasztóbb napjaiba. És mindezt többnyire úgy, hogy meg sem tudják, mi lett a történet vége…
Ápolók
Munkájuk fizikailag is megterhelő, de talán még ennél is nagyobb lelki terhet kell elviselniük minden nap. Rengeteget dolgoznak, alulfizetettek, és sokszor a rémült vagy zavart betegek vagy éppen a családtagok feszültsége is rajtuk csattan.
Mezőgazdasági dolgozók
Nem ritka, hogy valaki őket hozza fel a kudarc példájának: „tanulj, fiam, mert különben mehetsz kapálni!” Pedig a mezőgazdaságban dolgozók szó szerint a kenyeret teszik az asztalunkra, és nélkülük igencsak nagy bajban lennénk akárhány diplomával is.
Jogvédők
A jogászoknak általában nem túl jó a társadalmi megbecsülése – pedig azok, akik önkéntes szervezeteknél, egy-egy jó úgy érdekében dolgoznak, általában még alaposan alul is vannak fizetve, holott a tudásukkal sokkal több pénzt is kereshetnének egy multinál.
Börtönőrök
Olyan emberek között töltik a napjaikat, akikről, mint társadalom, úgy döntöttünk, hogy legalábbis egy időre nem akarjuk magunk között tudni őket. És mindemellett még egyfajta erkölcsi nagyságra is szükségük van, hogy ne ítélkezzenek a rájuk bízott rabok fölött.
Közüzemi dolgozók
Főleg, ha a logisztika területén, a “függöny mögött” dolgoznak. A legtöbben nem is tudjuk pontosan, mit csinálnak, és hogy a munkájuk milyen fontos ahhoz, hogy a mindennapjaink zavartalanul működjenek.
Tömegközlekedési járművek vezetői
Gondold el, micsoda káosz lenne, ha egy reggel egyszer csak nem jönne többé a busz! Ezek az emberek egy olyan rendszer működtetésén dolgoznak, amit hajlamosak vagyunk kézpénznek venni, pedig számtalan ember munkája van abban, hogy az emberek egyik helyről a másikra juthassanak.
Takarítók
Mit sem tartunk természetesebbnek, mint hogy reggelre valaki letörölte az asztalokat az irodában, és kitakarítja a vécéket az éttermekben. Pedig valakik elvégzik ezt a munkát, és nem varázspálcával, hanem a két kezükkel!
Temetkezési vállalatok dolgozói
Veszteségekkel és tragédiával találkoznak minden munkanapjukon – és míg a legtöbb ember mindent megtesz, hogy ne is gondoljon a halálra, ők ezt nem engedhetik meg maguknak.
Kórboncnokok
„A halál itt örvend, de az életet szolgálja.” Gyakran szerepel ez a felirat a kórházak alagsorába rejtett bonctermek bejárata felett, ahol a kórboncnokok egy olyan munkát végeznek az emberiség érdekében, amire a legtöbben gondolni sem szeretnek.
Tanárok
A szó legszorosabb értelmében az emberiség jövője múlik rajtuk, mégis alulfizetettek, és egyre több kihívással kell szembenézniük, miközben az évek során a társadalmi megbecsülésük is rengeteget zuhant.
Kutatók
A háttérben dolgoznak valódi, az emberiség életét megkönnyítő megoldásokon, mégis ritkán gondolunk rájuk, sőt az sem ritka, hogy semmibe veszik a véleményüket a saját szakterületükön is.