Egy ilyen pillanat jellemzően váratlanul éri a legtöbb szülőt – nekem legalábbis már párszor földbegyökerezett a lábam a kiskamasz lányom kérdéseit hallva. Nem azért, mert nem szeretnék válaszolni, hanem mert fogalmam sincs, mennyit tud az adott témáról, milyen félelmei vannak vagy éppen milyen hitrendszert alakított ki magában. Szóval, ha még magunk sem gondoltuk végig, mit is hiszünk erről és főleg nem tudjuk, hogyan lehetne gyereknyelven, félelemkeltés nélkül beszélni a témáról, akkor bizony jöhetnek izgalmas társalgások.
Nem segíti a szülői kommunikációt az sem, hogy a társadalmunk teljesen tabusította a halált, épp úgy, mint a születést. A mindennapi életből kitoltuk ezeket a témákat, mintha csak akkor léteznének, amikor már tényleg muszáj foglalkozni velük. De szerencsére itt vannak nekünk a gyerekek, akik nem így működnek, és akik az arcunkba tolják azokat a témákat, amikről általában senkivel sem szeretnénk beszélgetni.
A hit több szinten is segít
A vallásos szülőknek ebből a szempontból talán könnyebb dolguk van, hiszen a saját hitrendszerük nyújt számukra kapaszkodót. A gyerekeknek ugyanazt adják tovább, amiben ők maguk is hisznek. És ez így van jól. A legfontosabb, hogy őszinték legyünk a gyerekeinkkel és a saját meggyőződésünket közvetítsük – mert ezt érzik hitelesnek a legkisebbek is. A világuk még tele van kérdőjelekkel, ezért különösen fontos számukra, hogy amit mondunk, az belülről jöjjön. Olvass még a témában
De mi a helyzet akkor, ha valaki nem vallásos, vagy nem hisz abban, hogy a halál után valamilyen formában tovább élünk? Mi van azokkal, akik nem tudják pontosan definiálni, miben hisznek, de mégis van bennük egyfajta ősbizalom az élet iránt?
Én például úgy érzem, hogy van „valamiféle rendezőelv”, egy nagyobb jó, amihez tartozunk, és ez segít nekem a nehézségeken való átlendülésben is.
Ezt nem nevezném konkrét hitnek, inkább egyfajta belső hitrendszernek, látásmódnak. Amikor a lányom kérdezett a halálról, akkor azt mondtam neki: szerintem az élet nem ér véget teljesen, csak egy másik, könnyedebb formában folytatódik. Találkozunk azokkal, akiktől elbúcsúztunk, és egy új, szabadabb létet élhetünk, mígnem készen állunk arra, hogy valamilyen formában, valahova újjászülessünk. Nem azért mondtam ezt, mert jól hangzott – hanem mert én ebben hiszek.
