„Életem legboldogabb napja volt, amikor Kristóf megkérte a kezemet. Egyáltalán nem számítottam rá, és ettől még fantasztikusabb volt az egész. Egy buli másnapján elmentünk piknikezni egy tópartra a barátainkkal; rettenetesen másnapos volt mindenki, úgyhogy kb. kólából és chipsből állt a menü. Mai napig nem tudom, Kristóf hogy csinálta, de a májusfán volt egy füzért, amin az állt, hogy hozzá megyek-e. Na és hogy lehet elrontani egy ilyen csodás szerelmes történetet? A hosszadalmas esküvői szervezkedéssel!
Mindenből a tökéleteset akartam, a legszebbet, a legdrágábbat, a legkülönlegesebbet – szóval mindent, ami drága, nehéz beszerezni, és órákat lehet rajta vitatkozni a vőlegénnyel. Nekem nem felelt meg az a nyár, nem lett volna elég idő megszervezni mindent, ezért elkövettük azt a hibát, hogy következő nyár végére tűztük ki a dátumot. Bevallom, teljesen bediliztem, és végül kijött a kapcsolatunk minden hibája is. Nem megbeszéltem a dolgokat, hanem elvonultam sértődötten. Nem vontam be a barátomat, meg sem kérdeztem, ő mit szeretne. De ő sem mondta nekem azt, hogy most azonnal el akar venni, pedig ettől biztosan elolvadtam volna. Szakítottunk még télen, és pár év múlva, amikor valóban férjhez mentem, egy szuper, két hónap alatt összedobott esküvőm volt, amiben mindent közösen szerveztünk a férjemmel.”
