Utólag mindig rájövünk, hogy egy kapcsolat megromlása nem csak az egyik fél számlájára írható. De ki ne hibáztatta volna már magát egyetlen ballépés miatt, ami szakításhoz vezetett? Van, aki pontosan tudja, mikor lehetett volna még visszafordítani a történteket…
2/5 Fanni (31)
„Rendezvényszervezőként kerültem egy multihoz, 25 évesen életem álommelójának tűnt. Sokat dolgoztam, éjjeleken és hétvégéken is, de nagyon élveztem ezt a pörgést. A kapcsolati hálómnak is nagyon jót tett ez az állás, mert rengeteg embert megismertem, köztük Ádámot is. Az egyik partnervállalatnál dolgozott, ő volt a kapcsolattartóm, és akárhányszor velük dolgoztunk, mindig összejöttünk. Ez ment majdnem egy évig, de sosem volt szó arról, hogy valami komolyabb lenne köztünk. Mindig elpoénkodtam, ha megkérdezte, a változatosság kedvéért nincs-e kedvem kávézni vele. Egyáltalán nem vágytam akkor párkapcsolatra, és fel sem merült bennem, hogy ő 29 évesen ezt szeretné.
Aztán jött a pofára esésem: az egyik fesztiválon összefutottunk, ahol egy lánnyal mászkált kézen fogva. Kényszeredett mosolyok és béna tőmondatok után elköszöntem tőlük, és rájöttem, hogy oltári hülye vagyok. Nekem tényleg ez kellett, hogy rájöjjek, mennyire tetszik Ádám? Amikor legközelebb találkoztunk, tisztáztunk a helyzetet. Azt mondta, többször próbált velem normális körülmények között is randizni, nem csak céges bulik után az ágyban kikötni, de én sosem mondtam igent egy kávéra. Ő pedig továbblépett! Persze azóta nekem is van párom, de mély nyomot hagytak bennem a történtek, és mai napig sokszor eszembe jut, mi lehet vele.”
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!