Amennyiben a gyűjtögetés nem haladja túl az emlékek tárgyakon keresztüli gyűjtögetését, az még nem betegség. Legfeljebb annyit jelent, hogy az ember nem tudja lezárni múltjának egy-egy időszakát. Fontos az embernek az a tárgy, ami olyan emléket őriz, ami meghatározó volt életének bizonyos szakaszában.Ilyenkor csak arról beszélünk, hogy nincs szívünk kidobni egy tárgyat… ám ezzel is óvatosan kell bánni. Saját magamról tudom – már -, hogy nem jó olyan emlékeket őrizni, melyek nem engedik azt, hogy éljük az életünket, a jelenben. Az sem praktikus, ha annyi ilyen tárgyunk lesz, hogy a fuvarosnak még egy kört kell fizetnünk…
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Költözködtem, és gondolkoztam. Rengeteg emlék, a gyerekrajzokon keresztül a nagyi táskájáig, visszamenőleg. Természetesen egyet értek azzal, hogy akinek nincs múltja, annak nincs jövője. Természetesen jó érzés megfogni tárgyakat néha, és érezni a gyerekkor életérzését. Természetesen nem jelent gondot ezeknek a dolgoknak az őrzése, hisz a töménytelen tárgy roppant praktikus, sűrített tárolását tökélyre fejlesztettem… de miért?
Emlékgyűjtögetés
Élelmiszerhalmozás
Nagyim megélt két háborút, egy forradalmat, egy világválságot. Nem csodálkoztam rajta, hogy kamrájában minden alap élelmiszerből rengeteg volt. Gondolom, mindenki környezetében van ilyen idős ember. Meg lehet érteni őket a negatív élmény miatt. Ám van ennek a halmozási fajtának egy másik válfaja is: amikor ezt egy fiatal teszi. Ezzel – tapasztalati háttér nélkül – üzeni, hogy sem a véletlenre, sem Istenre nem bízza jövőjét, életét. Ez már betegség, így szükséges pszichológushoz menni ilyen esetben.