Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benA Szerelem rovat legjobbjai minden csütörtökön a postaládádban
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
„A családot vállalók 0-24 órában másról gondoskodnak”
Nem gondolom, hogy önzőség lenne valakitől, ha úgy érzi, ezt a háta közepére sem kívánja. Viszont még a leghúzósabb időszakokban is túlzás azt állítani, hogy egy gyerek 0-24 órás felügyeletet igényel. Igaz, hogy tényleg hatalmas kötöttség ez az egész és valóban szervezés kell a jól működő rendszer kialakításához, azonban ez az egész csak időszakos.
Úgy látom a kommentekből, hogy ezt gyakran figyelmen kívül hagyják a gyermekmentesség mellett döntők. Persze, az is érthető, ha valaki erre néhány napig sem képes, nemhogy néhány évig. Ahol adott egy jó kapcsolat, adott esetben anyagi háttér (bébiszitterhez), vagy nagyszülői jelenlét, ott szó sincs arról, hogy az anyukának mindig háttérbe kellene szorulnia. Hogy a komplett életére, az pedig egyenesen túlzás.
Emlékszem, az első néhány hónapban tényleg nehéz volt elfogadni az új felállást, viszont később egyenesen törekedtem arra, hogy végig ott legyek én is, meglegyen az időm magamra. Pont azért, hogy amikor a lányomnak már nem lesz akkora szüksége rám, akkor tudjak ismét csatlakozni önmagamhoz. Ez valójában nagyon jól sikerült. Nemhogy elvesztettem egykori önmagam, úgy érzem, egy jobb énemet kaptam kézhez.
Úgy látom a kommentekből, hogy ezt gyakran figyelmen kívül hagyják a gyermekmentesség mellett döntők. Persze, az is érthető, ha valaki erre néhány napig sem képes, nemhogy néhány évig. Ahol adott egy jó kapcsolat, adott esetben anyagi háttér (bébiszitterhez), vagy nagyszülői jelenlét, ott szó sincs arról, hogy az anyukának mindig háttérbe kellene szorulnia. Hogy a komplett életére, az pedig egyenesen túlzás.
Emlékszem, az első néhány hónapban tényleg nehéz volt elfogadni az új felállást, viszont később egyenesen törekedtem arra, hogy végig ott legyek én is, meglegyen az időm magamra. Pont azért, hogy amikor a lányomnak már nem lesz akkora szüksége rám, akkor tudjak ismét csatlakozni önmagamhoz. Ez valójában nagyon jól sikerült. Nemhogy elvesztettem egykori önmagam, úgy érzem, egy jobb énemet kaptam kézhez.
„A gyerekvállalás tönkreteszi a párkapcsolatot”
Minden párkapcsolatban vannak hullámvölgyek és nehézségek, de úgy gondolom, hogy amelyiket a gyermekvállalás teszi tönkre, az egyébként is megszakadt volna. Nem azért, mert a gyermek megkönnyíti az életet, nyilván olyan feltételeket szab, amelyek korábban ismeretlenek voltak. Amikor bővül a család, akkor felszínre kerül minden: kiéleződnek a konfliktusok és megmutatkozik a másik legmorcosabb, legfáradtabb arca. Kiderül, milyen valójában, milyen a legrosszabb és a legszebb oldala. Ez viszont más élethelyzetben, gyerek nélkül is megmutatkozhat, pl. egy tragédia, katasztrófa esetén, és ott sem lehet elbújni a valódi énünk elől (és a másik éne elől sem).
Szóval úgy vélem, nem a gyerekvállalás teszi tönkre a kapcsolatot, hanem az, amit korábban rejtegetni próbáltunk. Sőt, ha egy páros igazán jól működik együtt, akkor a gyereknevelés egyfajta csapatmunkává lép elő, ami képes megerősíteni a viszonyt. Ezen a téren inkább a túlvállalás az, ami kockázatos. Ha valaki nem gondolkozik arról, hány gyermeket tud biztonságban, szeretetben, türelemben felnevelni, meddig terjednek a kapacitásai.
Szóval úgy vélem, nem a gyerekvállalás teszi tönkre a kapcsolatot, hanem az, amit korábban rejtegetni próbáltunk. Sőt, ha egy páros igazán jól működik együtt, akkor a gyereknevelés egyfajta csapatmunkává lép elő, ami képes megerősíteni a viszonyt. Ezen a téren inkább a túlvállalás az, ami kockázatos. Ha valaki nem gondolkozik arról, hány gyermeket tud biztonságban, szeretetben, türelemben felnevelni, meddig terjednek a kapacitásai.
Olvass még a témában
A pénzes férfi alapít még egy családot, a pénzes nő pedig meg sem házasodik
„Akkor vettem először komolyan a panaszkodását” – Férfiak, mi történt, amikor a feleség levette a jegygyűrűt?
„Ne igyál, legyél vékony és szerény, de a tetkó tilos!” – Szegény nőként így vonzz be gazdag férjet
„Egyikünk sem színlelte, hogy többet akarna” – Nem ismerjük el, pedig a „barátság extrákkal” a legőszintébb kapcsolat
„Gyerekkel sokkal nehezebb boldogabb lenni”
Ez kizárólag annak függvénye, hogy kinek mit jelent a boldogság fogalma – és így jutunk megint oda, hogy felnőttként fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy tényleg családot akarunk-e alapítani, vagy csak egy külső-belső nyomásnak igyekszünk-e eleget tenni. Van, akinek a boldogság arról szól, hogy senkitől, semmilyen szinten nem függ, bár ennek kivitelezése meglehetősen körülményes. Másnak a boldogság arról szól, hogy több pénzt tud megtakarítani, megint másnak arról, hogy 100%-ban a munkájára koncentrál.
A gyermekmentesség nem jelent önzőséget, rengetegen közülük segítőként dolgoznak a különféle szakmában. De a családalapítás sem jelenti azt, hogy automatikusan boldogtalanabbak leszünk, vagy ne lennének céljaink – a túlélésen kívül. Valójában sokaknak a boldogság csúcsa, hogy a szerelmükkel gyereket nevelnek, élvezik a sikereiket és a közös munka eredményét. A boldogság tehát attól függ, hogy a saját utunkat járjuk-e, nem pedig attól, hogy családot alapítunk, vagy sem.
A gyermekmentesség nem jelent önzőséget, rengetegen közülük segítőként dolgoznak a különféle szakmában. De a családalapítás sem jelenti azt, hogy automatikusan boldogtalanabbak leszünk, vagy ne lennének céljaink – a túlélésen kívül. Valójában sokaknak a boldogság csúcsa, hogy a szerelmükkel gyereket nevelnek, élvezik a sikereiket és a közös munka eredményét. A boldogság tehát attól függ, hogy a saját utunkat járjuk-e, nem pedig attól, hogy családot alapítunk, vagy sem.
A cikk folytatódik, lapozz!
