Adjunk teret és időt, de ne végtelent
Ha jót akarunk gyermekeinknek, akkor engedjük őket gyászolni, amikor szükséges. Hagyjunk nekik teret a saját gyászukat megélni, de ne hagyjuk őket magukra teljesen. Legyünk velük, beszélgessünk nyíltan, merjük vállalni az érzéseinket színlelés nélkül. Felesleges magunkra erőltetni valamit, ami hamis. Lehetünk szomorúak előttük, de ne vesszünk el az önsajnálatban vagy a bűntudat miatt.
Éppen ezért kell magunkon is dolgozni, folyamatosan, és nem csak menni tovább, mintha mi sem történt volna, és mindenkor erősnek látszani. Az sem helyes, ha valaki megragad egy szakaszban, és az sem, ha az egészről nem akar tudomást venni. Sosem felejtjük el a szeretteinket, sosem múlik el teljesen a veszteség, „elraktározódik” a szívünkben, de felépül körülötte az életünk. Ha egészségesen próbáljuk megélni, az mindenkinek a hasznára válik.