10 éves kor után vízválasztó időszak következik. Ebben segíthet az ifjúsági coach

10 éves kor után vízválasztó időszak következik. Ebben segíthet az ifjúsági coach

Címlap / Életmód / Család / 10 éves kor után vízválasztó időszak következik. Ebben segíthet az ifjúsági coach

A kamaszkorhoz érkezve mind a gyerekek, mind pedig a szülők rengeteg kihívással szembesülhetnek. Teljesen normális, ha szülőként érzed azt, hogy elakadtál, vagy ha a gyermekeden látod úgy, hogy talán jót tenne neki, ha mással is beszélgetne fontos dolgokról, esetleg így könnyebben megnyílna.

Ilyenkor, és sok más esetben is hatalmas segítség lehet egy olyan lelkiismeretes és kedves gyermek és ifjúsági coach, mint Horváth Krisztina

Minek hatására döntöttél úgy, hogy gyermek és ifjúsági coach szeretnél lenni?

14 évvel ezelőtt egy olyan tragédia történt az életemben, amit előtte csak filmekben láttam. Akkor 27 éves voltam és hét hónapos terhes a kislányommal. Egy munkahelyi balesetben azonban meghalt a vőlegényem, ők már nem találkozhattak…. de milyen az élet, az apukájával egy napon lett a születésnapjuk…Megszületett a – most már – nagylányom és annyira rákoncentráltam, hogy magammal nem nagyon törődtem, pedig kellett volna… Körülbelül két éves volt, amikor kiderült, hogy a nyakamon egy csecsemőfej nagyságú (jóindulatú) daganat van, azonban főütőér mellett, ezért nem volt egyszerű a műtét. Onnantól kezdve kezdtem el újra felépíteni magamat. 

Kerestem pszichológust, de csak a kilencedik értette meg, hogy nem akarok gyógyszert szedni, hanem beszélgetésre van szükségem. Általa ismerkedtem meg a pozitív pszichológiával. Önerőből, egyedül talpra álltam és akkor döntöttem el, hogy segítő szakmában fogok dolgozni.

Segíteni szeretnék másoknak, hogy nekik ne tartson ilyen sokáig felállni, illetve, hogy igenis kell magunkkal foglalkozni!

Hiszem, hogy ha változtatni akarsz, akkor tudsz is! Amikor pedig ezt eldöntöd, az élet melléd áll! Velem is így történt. Most már hét éve, hogy megismertem a férjemet és új esélyt kaptunk arra, hogy családdá váljunk. Három éve pedig megszületett a közös kislányunk is.

Megszereztem a life coach végzettséget, majd jött a gyermek és ifjúsági coaching. Óriási szükség van a mai világban olyan szakemberekre, akikhez bizalommal fordulhatnak a kamaszok és szüleik egyaránt. Nagyon sok inger éri őket (felnőttet, gyereket egyaránt) és az a tapasztalom, hogy éppen ezért nem találják a közös hangot, ami mindenre rányomja a bélyegét, beleértve a tanulást is. Hivatásomnak, életcélnak tartom, hogy segíteni tudjak nekik. A most 14 éves nagylányommal szuper a kapcsolatom és hiszem, hogy ezt minden szülő elérheti. Éppen ezért kötelező óraként tenném bele a coachingot az iskolai órarendbe. 

Jellemzően melyik korosztállyal foglalkozol? 

10 éves kortól segítem, támogatom a gyerekeket és szüleiket. Ez az a kor, ami vízválasztó. Hiszen ott állnak a felsőtagozat és a kamaszkor kapujában. Még ha annyira nem is látványos, de a változások itt kezdődnek. Testileg és lelkileg egyaránt. A mai felgyorsult világban pedig azt látom, hogy csak sodródnak az árral, és mire gimibe vagy középiskolába kerülnek, elvesztik az egyéniségüket. 

A „Rólad szól” programjaim, illetve egyéni konzultációk segíti mind a szülőt, mind pedig a gyermeket, hogy bár nem lehet megúszni a kamaszkort és vele együtt az iskolai nehézségeket, minőségi kapcsolatot tudjanak ápolni egymással, ami bizonyítottan mindenki egészségére jó hatással lesz. Ahogy egy régi rádiós műsor megfogalmazta: „a kamasz vendég a háznál, aki belátható időn belül távozni fog otthonról. Akkor derül majd ki, hogy ami energiát szülőként belefektettünk az odafigyelésünkkel, szeretetünkkel, hogy mit és milyen hangsúllyal mondtunk, megtérül-e?! Milyen úti csomaggal távozik majd?”

Izusek/istockphoto.com

Milyen szerinted egy minőségi szülő-gyermek kapcsolat?

Remélem olyan, mint az enyém a lányommal. 😊 Szülőként tudok a gyerekemről. Jelen vagyok, képben vagyok az életében. Félreértés ne essék, tudom, hogy vannak dolgok, amikről nem tudok, de ez normális. Bátran mer segítséget kérni, bizalommal fordulni felénk, bármiről is legyen szó. „De már majdnem felnőtt, és nekem nincs mindenre időm” – merülhet fel sokakban. Az időgazdálkodás tanulható, mindig előre kell tervezni a következő hetet. 

Kamaszainkkal például egy közös házimunka közben is lehet beszélgetni, ahol kiderülhet, hogy mit néz épp a TikTokon, vagy melyik Youtubert követi. Tudom, hogy szülőként ezek a dolgok nem annyira izgatnak minket – hiszen millió egy dolog körül jár az agyunk -, de higgyétek el nekem, hogy nekik ez sokat jelent. Hiszen, ha a „hülyeségeiket” érdeklődve, figyelve meghallgatjuk, legközelebb majd másról is fog mesélni, ami lehet, hogy fontosabb lesz, mint az Insta-story.

Tapasztalataid szerint manapság mely problémákkal kell a leggyakrabban szembenézniük a kamaszoknak?

Iskolai és online zaklatás, tanulási nehézségek, totális önértékelési problémákkal küzdenek, nehezen alakítanak ki kapcsolatokat, viselkedési problémák, stresszkezelés, megfelelési kényszer – iskolai és családi szempontból egyaránt. 

Hogyan élik meg a szülők ezeket a nehézségeket, milyen falakba ütközhetnek?

Mindenképpen nehezen. Szülőként nagyon nehéz elfogadni, ha az egyébként rendben lévő gyerekünk hirtelen támadási pontja lesz egy esetleges zaklatásnak. Nem értjük, hogy amúgy a csinos lányunk, vagy fiunk, akinek a többiekhez képest apró pattanásai vannak, jól teljesít a suliban, stb., miért küzd önértékelési problémákkal? Amikor ezek felszínre kerülnek, az első gondolatunk szülőként, hogy mit és hol rontottunk el? Semmit! Sehol!

A másik, hogy „hibás” a gyerek. Nem hibás a gyerek! Szerintem a rendszer hibás úgy, ahogy van, és a mai online világ teljesen bedarálja őket. Egy instant világban élnek a közösségi média által. Félnek segítséget kérni. Az iskola jó esetben biztosít pszichológust, aki szintén nagyon le van terhelve, a gyerekek pedig ezen szó hallatán, hogy pszichológus, kétségbe esnek. Igenis nem szabad hagyni és merni kell segítséget kérni! Nagyon sok esetben tud egy coach segíteni.

Mit tehet a szülő, ha a gyermeke nem mer beszélni azokról a dolgokról, amik bántják?

Azonnal kérjen segítséget! Biztos vagyok benne, hogy fognak találni olyan segítő szakmában lévő illetőt, akiben megbíznak ők, megbízik a gyerek és fog tudni segíteni. Nem gondolom, hogy tanácsos azonnal lerohanni a gyereket, hiszen ilyenkor nagyon érzékenyek tudnak lenni.

Az első, hogy alaposan körül kell járni a problémát, megkérdezni az iskolát, egész pontosan az osztályfőnököt. Ha van esetleg nagyon közeli barátja, őt óvatosan megkérdezni és éreztetni vele a segítő szándékot. 

A telefonját, laptopját, minden kütyüjét, amit használ, megnézni. Ebben az esetben minden családnál más szabályok vannak a kütyük használatára vonatkozóan, így ennek függvényében tessék ezt csinálni. Segítséget kérni menő! Gondoljunk csak a fogfájásra. Azonnal kérünk a fogorvoshoz is időpontot! De a lelki eredetű problémák, ha nincsenek orvosolva, szinte az élet minden területére rányomják a bélyegüket, nem csak mentálisan, de fizikálisan is.

recep-bg/istockphoto.com

Hogyan zajlanak az egyéni és a csoportos foglalkozásaid?

Online és személyesen is vannak ügyfeleim. Minden esetben szülői konzultáció előzi meg a gyerekekkel folytatott közös munkát. Ez mindig ingyenes szolgáltatás. Fontos, hogy megismerkedjünk a szülővel, szülőkkel, és kialakuljon a bizalom. Ilyenkor mesélnek nekem az adott problémáról, amivel felkerestek, és elmondom, hogyan fognak zajlani a foglalkozások a gyerekkel. 

Ilyenkor mindig meg szoktam tudakolni, hogy a gyerkőcnek, aki érkezik hozzám, van-e valamilyen kedvenc üdítője vagy rágcsálnivaló, amivel megkínálhatom, hogy biztos be tudjak vágódni nála. 😊 Szerencsére nem fordult még elő a munkám során, de azt mindig jelzem, ha úgy alakul, hogy nincs meg a szimpátia, azt is mondják el, mert akkor ajánlok más szakembert. Illetve, ha úgy ítélem meg, hogy a probléma, amivel hozzám fordultak, a hatáskörömön kívül esik, akkor is ajánlok más szakembert. 

Csoportos foglalkozások esetében szintén ez a protokoll a közös munka előtt. Csoportokat kizárólag kiscsoportban indítok, minimum hat, maximum 12 fővel. Nem az a cél, hogy minél több pénzt keressek, hanem hogy minél hatékonyabban tudjak a gyerekeknek segíteni. A jelenlegi csoportomban hét gyerkőc van. Mind egyénileg, mind pedig csoportban körülbelül nyolc alkalommal találkozom velük.

A folyamat alatt a szülőkkel is tartom a kapcsolatot, és tájékoztatom őket arról, hogyan halad a munka, és én is kíváncsi vagyok arra, szülői szemmel nézve hogyan halad a gyerkőc. Az utolsó alkalommal, amikor találkozunk, mindig megünnepeljük a sikerüket, amit ők döntenek el, hogy milyen formában tesszük. Sütizünk, pizzázunk, stb…

Minden apró sikert meg kell ünnepelni, mert ezek az apró kis dolgok visznek előre, adnak további önbizalmat a folytatáshoz. Kár, hogy ezt felnőttként elfelejtjük….

Hosszú távon is hatással lehetnek a szülő-gyermek kapcsolatokra az ilyen alkalmak?

Igen. Szerintem, ha a kiskamasz korban szülőként tudatosan elkezdünk odafigyelni a gyerekkel való kapcsolatunkra (iskolai teljesítményeire, kivel barátkozik, milyen irányba változik az érdeklődési köre), pozitív hatása lesz hosszú távon. Amikor eljön majd az idő, hogy bulizni indul (én lassan ebben a cipőben fogok járni), bár összeszorul a gyomrunk, ha az „úti csomag”, amit kapott, jól össze van rakva, akkor biztosak lehetünk abban, hogy fel mer majd hívni az éjszaka közepén, ha egy kicsit sokat ivott. Betartja majd a játékszabályokat és bizalommal fog fordulni felénk! 

Mely eddigi szülőktől vagy gyerekektől kapott visszajelzésekre emlékszel vissza a legszívesebben?

Mindegyikre! Már az első szülő konzultáció végén is pozitív a visszajelzés a szülő részéről, mikor mosolyogva, megköszönve távozik, vagy ha éppen online jelentkezett be, akkor is így válunk el egymástól. A gyerekek pedig a mai napig üzennek nekem, ha sikerült egy vizsga, vagy olyan pozitív dolog történt velük, amit a foglalkozások alatt szívtak magunkba, és azáltal történt velük jó dolog. Mindegyikre büszke vagyok! Mindegyik gyerkőc külön egyéniség, ne hagyjuk őket elveszni!

VIDEO Ezek a szerencsehónapjaid 2024-ben

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!