A szabadságomat nem akarom feladni
A 35 éves Nóra mindig is független típus volt. „Szeretem, hogy szabadon dönthetek arról, merre utazom, hogyan osztom be az időmet, milyen karriert építek, a világ melyik sarkán telepszem le, kinek a társaságát élvezem. És tudom, hogyha gyerekem lenne, ezek a dolgok 15-20 évre biztosan háttérbe szorulnának. Az egy élete harmada, negyede!”
Nóra hangsúlyozza, hogy meglátása szerint nem arról van szó, hogy a gyerekek „tönkreteszik” az életet, de kétségtelen, hogy teljes életmódváltást követelnek, és ha valaki élvezi az életét úgy, ahogy van, akkor nem szívesen változtat. „Sokan azt mondják, hogy majd semmi sem fog számítani, ha megszületik a babám, mert annyira fogom szeretni. Szerintem meg mondjuk úgy, hogy ez a jobbik eset. Inkább hiszek abban, hogy egy ilyen, egész életet megváltoztató döntést nem egy jövőbeli, bizonytalan érzésre kell alapozni.”
Anyaként mélyen hiszek abban, hogy nem mindenkinek kell szülővé válnia ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Mondom mindezt annak ellenére, hogy az én esetemben a gyermekem indította el a legjelentősebb személyiségfejlődésemet – arra késztetett, hogy mélyen gyógyítsam önmagamat és jóval tudatosabban éljek, mint korábban. Olvass még a témában
Ugyanakkor egyértelmű, hogy mindannyian más és más úton járunk és egyik út sem jobb vagy rosszabb a másiknál. A legfontosabb, hogy mindenki a saját életét élje – elvárások és bűntudat nélkül. És ha ez az élet gyerekmentes, akkor azt is érdemes teljes szívvel vállalni.
