Pár napja a kezembe akadt egy régi mappa. Az, amelyikben az ötödikes koromban írt terveimet őriztem. Az új, felsős osztályfőnökünk kérdésére válaszoltunk benne: „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?”
Akkoriban nem tűnt nagydolognak, de emlékszem, már nyolcadikosként is vicces és megható volt elővenni ezeket a lapokat. Most, felnőtt fejjel pedig egészen más súlyuk lett, főleg annak tekintetében, hogy két év múlva a lányom is felsős lesz, és ha minden így megy tovább, ugyanaz lesz az osztályfőnöke, aki nekem volt.
Énekesnő, régész vagy állatorvos – így épültek be a gyerekkori vágyak az életembe
Az egykori listám élén ott állt három foglalkozás: énekesnő, régész és állatorvos. Azt hiszem, a világgal közösen örülhetünk, hogy az első nem valósult meg – az énekhangom finoman szólva sem hozta volna lázba a közönséget. A másik kettő talán kevesebb zajjal járt volna, de nem bánom, hogy végül más irányba indultam el. Olvass még a témában
Kiderült, hogy káros, ha a munkád a hobbid. Ezért baj, ha a kettő ugyanaz
„Még ma is pánikolok, ha valaki azt mondja, nem ér rá.” – Gyerekkorban elhanyagolt felnőttek triggerei és reflexei
Az energiagyógyítás tényleg működik – egy tudományos megfigyelés szerint
Az új kapcsolatodban ugyanazokkal a problémákkal szembesülsz, mint a régiekben? Komoly oka lehet
Bár egyik felsorolt szakma sem lett a hivatásom, nyomokat azért hagytak bennem. A zenét inkább csak hallgatni szoktam, de az állatok iránti szeretetem nagyon erős maradt, és a növényi étrend meghatározó része lett az életemnek. A régiségek és a történelem iránti rajongásom sem hagyott alább – ez most az utazásaimban kap teret.
