A diploma és a valóság találkozása
Amikor végre a kezemben volt a friss diplomám, azt hittem, innen már minden sínen van. Csakhogy pályakezdőként nem kaptam rögtön munkát, amikor pedig végül sikerült elhelyezkednem, a fizetésem nem volt elég, így hétvégente továbbra is a vendéglátásban dolgoztam. Ez fizikálisan és lelkileg is megterhelő volt, de utólag látom: ezek a tapasztalatok elképesztően sokat formáltak rajtam – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.
Tudom, hogy nem csak az én életemben fontosak a gyerekkori álmok. Egy felmérés szerint egyre többen váltanak pályát új kihívások és régi vágyak miatt – már egyáltalán nem ritka, hogy valaki 30 év után (azaz egyre közelebb a nyugdíjhoz) egy teljesen új területen próbálja ki magát.
Az INSEAD kutatásai pedig azt mutatják, hogy a gyerekkori „fantázia-karrierjeink” gyakran tudattalan vágyaink tükrei, és még felnőttként is befolyásolják a döntéseinket. Olvass még a témában
Carl Jung szerint is „azt képzeljük el, ami hiányzik belőlünk”, vagyis a gyerekkori álmaink nem pusztán vágyak, hanem azoknak a mély belső szükségleteinknek a megnyilvánulásai, amelyek egész életünk során irányt mutatnak.
Emiatt az optimális karrier is talán ott kezdődik, ahol találkoznak a régóta szunnyadó vágyak, a megszerzett készségek és a reális lehetőségek. Szóval lehet, hogy nem lettem sem énekesnő, sem régész, sem állatorvos, mégis – ha jobban belegondolok – ott vannak a mindennapjaimban azok az elemek, amiket már gyerekként is fontosnak éreztem.
Néha a gyerekkori álmunkat közvetlenül érjük el, néha egészen más formában valósítjuk meg őket és néha teljesen más úton járunk, mint azt korábban elképzeltük. A lényeg viszont nem is az, hogy betűről betűre kövessük a régi terveinket, hanem hogy észrevegyük, mely vágyak élnek bennünk ma is – és adjunk nekik helyet az életünkben.
