Régi időkben a gyerek egész más szerepet töltött be a családi életben, mint manapság. Még szüleink is egy olyan kor gyermekei voltak, mely nem engedte olyan közel a gyerekeket a szülőkhöz. Amint elértek abba a korba, hogy már besegíthettek a háztartásba, nem volt kérdés senki számára, hogy a gyerek eleget tesz szülei kérésének. Majd később, felnőttként pedig egyértelmű volt az idősebbekről való gondoskodás.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Bezzeg az én időmben!
Hányszor hallhattuk ezt a mondatot szüleink szájából és legkevésbé sem érdekelt minket, hogy mi volt az ő idejükben. Pedig lehet nagyon sok kérdésre választ kaptunk volna. Leginkább arra, hogy mi oka lehetett annak, hogy régebben olyan nagy szakadék volt a két generáció között. A szülők távolságtartóak voltak a gyerekekkel, több ember szájából hallottam már, hogy akkoriban egyszerűen nem volt divat az ölelkezés és úgy általánosságban az érzelmek kimutatása.
Nem mintha ne szerették volna a szülők a gyerekeiket, egyszerűen más szokások uralkodtak, a világ is máshol tartott. A gyerekek jóval nagyobb szigorban és fegyelemben nevelkedtek otthon és az iskolában is. A felnőtt szava szent volt és sérthetetlen, senkinek eszében sem volt, hogy visszaszóljon egy pofon, vagy körmös miatt. Az meg végképp elképzelhetetlen lett volna, hogy ezeket a szülők felróják a tanároknak.

A fiatalok életében természetes volt a ház körüli munka és mivel a technikai vívmányok akkortájt egész máshol tartottak, nem fenyegette őket csábítás ilyen téren.