Gyerekek felvilágosításáról szóló előadáson voltam – a tanulságaim

Gyerekek felvilágosításáról szóló előadáson voltam – a tanulságaim

Címlap / Életmód / Család / Gyerekek felvilágosításáról szóló előadáson voltam – a tanulságaim

Azt gondoltam először, hogy még bőven ráérek, mert hova is siessek ezzel a témával, mikor még csak 6 éves lesz a kislányom? Aztán úgy voltam vele, hogy ez olyasmi, amire sosem készülhetünk fel idejekorán szülőként. Ráadásul ismerősöktől hallom, hogy gyakran már a 8 éves kislányok is menstruálnak, szóval rávettem magamat. Milyen jól tettem!

A szexuális nevelés akkor kezdődik, amikor megszületik a gyermeked

Az első dolog, amiről Hoppál Bori felvilágosított minket, hogy a szexuális nevelés nem kamaszkorban kezdődik, hanem gyakorlatilag a születéstől kezdve. Tudom, ebbe sokan nem gondolnak bele (én sem tettem), pedig így van. Szerencsére már voltak alapismereteim a témát tekintve, olvastam arról, miért olyan fontos, hogy ne takargassuk magunkat a gyermekünk előtt, ne szégyenlősködjünk, vagy tabusítsuk a testünket. Ez számára éppolyan minta lesz, mint bármi más, amiben példát mutatunk. Ha állandóan elbújunk előle és kikerüljük a kérdéseit, akkor kamaszkorban (feleslegesen) mondogathatjuk neki, hogy „nem értem, miért nem tartod magadat szépnek”, vagy „hidd el, azzal a néhány pluszkilóval semmi gond nincs”… 

Úgyhogy, az egyik első és nagyon fontos dolog, amiben már születéstől kezdve példát kell mutatnunk, az az önszeretet és a meztelenségünk, testünk bátor felvállalása.

Ez nem egyszerű akkor, ha nem vagy elégedett magaddal, vagy gyermekkorodban arra neveltek, hogy takard el magadat, legyél túlságosan visszafogott, extrém módon diszkrét. Az, hogy felvállalod előtte a testedet, őt is arra biztatja, hogy tegyen majd hasonlóan, legyen boldog és elégedett adottságaival.

A meztelenkedés, vagy a gyermek meztelensége egészen addig teljesen rendben van, amíg ő nem kéri, hogy ez változzon. Ha egyedül szeretne az illemhelyiségbe menni, fürdeni, elfordul öltözéskor, akkor azt tiszteletben kell tartani szülőként is. Ez is egy nagyon fontos tanulság a gyermek számára: joga van eldönteni, kinek, mit mutat meg, mennyit enged láttatni magából. Talán feltűnik, ez az egyik legfontosabb tanulság a kezdeti szexuális élet során.

skynesher/istockphoto.com

Sosem ítélhetjük el a gyermekeket azért, mert szeretik azt, ami örömöt okoz

Még két lényeges témát érintettünk a korai életkor vonatkozásában. Az egyik az önkielégítés volt, a másik az intim testrészek vizsgálata. Azt hiszem, ezek olyan tabutémák manapság, amiktől még mindig rengeteg szülő zavarba jön. Ezt nem is csodálom, amilyen nevelést kaptunk a területen. Pedig mindkét dolog teljesen normális!

Számomra a döntő mondat, ami új meglátásba helyezte ezeket a „kínos” témákat az volt, hogy mi felnőtt fejjel teljesen más jelentőséget tulajdonítunk ezeknek.

Valóban: mi már tudjuk, mi az önkielégítés, hogy az egy szexuális tartalmú „valami”, ezért zavarba jöhetünk tőle. Nyilvánvaló az is, hogy – finoman fogalmazva – kínos tud lenni kívülállóként, amikor két gyermek intim tájékon vizsgálgatja magát. Pedig mindkettő teljesen normális dolog, de csak mi, felnőttek tulajdonítunk nekik szexuális tartalmat.

A gyermekek számára a másik nemi szervének szemügyre vétele éppolyan természetes és hétköznapi, mint ahogy megnézik egymás fogát, vagy köldökét. Egyszerűen nincs szexuális tartalma, ennyi idősen nem is lehet fogalmuk arról, mi az a szexualitás. Ugyanígy az önkielégítés: nem tulajdonítanak nekik jelentőséget, mert nem tudják, hogy van jelentősége. Csupán azzal vannak tisztában, hogy amit csinálnak, az jó érzéssel tölti el őket, és ha jó, megnyugtató, akkor miért ne csinálnák?

Ennek tekintetében talán érthető, miért olyan szörnyen rossz dolog, ha szülőként tiltással, vagy szidással reagálunk az ilyen helyzetekre. Mit is sugallunk ezzel? Hogy önmagunkat (vagy másokat) intim tájékon megérinteni rossz, bűnös dolog. A gyermekek pedig ezt szépen összekötik azzal, hogy a szexualitás helytelen. Így nem várhatjuk, hogy kamaszként beszélni fognak velünk a kételyeikről, kérdéseikről és sajnos jó eséllyel megágyazhatunk a szexuális problémáknak is.

Az előadáson is külön és sokszor kihangsúlyozták, mennyire fontos, hogy mindig szeretetteljesen beszéljünk és megértőek legyünk ezekben a kérdésekben. Egyedül arra érdemes szoktatunk a gyermekünket, hogy az intimitás nem tartozik mindenkire. Megvan a helye és az ideje – pl. otthon, a szobában, nem pedig a játszótér közepén. 

A felvilágosítás állandó beszélgetés, nem egy alkalom

Ezt követően ugrottunk egy kicsit az időben és sor került a hat év fölött gyermekek felvilágosítására. Elmondták nekünk, hogy ebben az időszakban érkezik az, hogy a kiskamaszok elfordulnak az intimitástól, nemek szerint kezdenek klikkesedni és várhatóan mindenen fújolni fognak, ami kicsit is kifejezi a közelséget. Pl. undorító lesz számukra, ha apa és anya csókot vált. Természetesen nem kell és nem is szabad őket felesleges „cukkolni”.

A szakértő szerint ez az időszak elmúlik és csupán annyi a teendőnk, hogy elmondjuk: nem baj, hogy most így éreznek, de lehet, hogy idővel majd változni fog a véleményük. Várhatóan érkezni fognak majd az első, „felnőttes” kérdések is a menstruációról, fiúk esetében az erekcióról, magömlésről, arról, hogyan kerül a baba a pocakba.

Fontos, hogy mindig a gyermek korának megfelelően válaszoljunk és ne egy, „nagy beszélgetésre” készüljünk, hanem folyamatosan adagoljuk az infókat, amikor lehetőség nyílik rá.

Pl. egy hat év alatti gyermek tökéletesen boldog azzal az infóval, hogy a „baba úgy kerül a pocakba, hogy anya és apa nagyon szeretik egymást”. Később megint fel fog merülni a téma, és akkor már elmondhatjuk az egész folyamatot virágnyelven: „amikor apa és anya nagyon szeretik egymás, akkor apából egy magocska bekerül anya pocakjába, és ahogy a virág elkezd fejlődni, úgy kezd el a baba is nőni”. 

kupicoo/istockphoto.com

A jelenlegi módszer hátrányai

Megtudtam, hogy nagyon sok fiú az első felvilágosító órán szembesül azzal, hogy az éjszakai magömlés nem bepisilés és kiderült az is, hogy már maga az iskolai felvilágosítás is rossz. (És, mikor ezeket a sorokat írom, kijelenthetem, az elmúlt időszakban csak rosszabb lett.) Na, nem csak azért, mert sok szinten ellehetetlenítették azt, hogy a gyermekek információhoz jussanak. Már maga a felvilágosítás is tabusít azzal, hogy külön tájékoztatják a fiúkat és külön a lányokat.

Ezzel nagyszerűen sugározzuk a leendő férfiak és leendő nők felé, hogy törődjenek csak a saját dolgukkal, és ami a másik testében történik, ahhoz lényegében semmi közük.

Ez lenne a szexuális felvilágosítás lényege? Aligha. Viszont kiválóan megágyaz a későbbi különbségeknek, amik sajnos rendkívül jelentősek. Olyan formában mutatkoznak meg, mint a szexuális igények egymás mellett történő elcsúszása, az örömszerzés hiánya, a korai magömlés, vagy éppen a párkapcsolatok alulértékelése, a túl gyors tempóban történő haladás. 

Mert hát szép dolog, hogy rábízzuk a szülőkre a felvilágosítást, de kevés kivételtől eltekintve a mi korosztályunknak nincs mintája, meg motivációja sem ezen a téren. Mi legfeljebb a haverunk apukájának az újságjából világosodtunk meg, vagy a zavarban levő biológia tanárunk előtt. Esetleg azokon az órákon, amiken megtudtuk, hogy a szex nem más, mint nemi betegség és abortusz-forrás, úgyhogy jobb, ha messziről elkerüljünk, míg legalább 40 évesek nem leszünk.

Hogyan vágd ki magadat?

Kaptunk még két szuper módszert, amivel segíthetünk magunknak, mert szülőként én is tudom, hogy elő tud állni a gyermek olyan kérdéssel, tud adódni olyan élethelyzet, amitől aztán köpni-nyelni nem tudunk. Ha nem vagyunk biztosak abban, mennyit tud a gyermekünk az adott témáról, akkor kérdezzünk vissza: „Szerinted hogy működik?” Ennyiből tudni fogjuk, miről kell beszélnünk, mit kell helyretennünk. Fontos, hogy első körben csak a kérdésre válaszoljunk. Például ha megkérdezi, hogyan kerül a baba a pocakba, akkor bőven elég elmondani azt, nem kell külön ecsetelni a szülést. Amennyiben ez is érdekelni fogja és érzi rajtunk, hogy kérdezhet, akkor erre sor fog kerülni.

A másik, hogy ha teljesen lefagyunk, akkor mondjuk azt: „Szeretnék beszélni erről, de csak holnap reggelinél”. Így időt hagyunk magunknak a felkészülésre, a gyermekünk pedig tudni fogja, hogy számíthat a válaszunkra, még pedig az adott időpontban. Az előadáson megtudtam, ez még mindig sokkal jobb, mintha rosszul reagálnánk. 

Végül arra vonatkozóan kaptunk tanácsot, hogyan legyünk jó szülők. Először is, ha a gyermekünk kérdez, válaszoljunk a lehető legnagyobb türelemmel és szeretettel, mert sosem tudhatjuk, mi van a háttérben.

Mindig úgy kell egy kérdésre reagálnunk, mintha az közvetlenül a gyermekünket érintené. Tehát, ha arról érdeklődik, mi a teendő, ha kiszakadt egy óvszer, vagy ha megkérdezi, honnan tudja valaki, hogy a saját neméhez vonzódik-e, akkor nem helyes leordibálni a fejét. Mert lehet, hogy a saját érzéseiről, élethelyzetéről próbál ily módon információhoz jutni. 

A másik aranyérvényű tanulság pedig az, hogy legyünk olyan szülei a gyermekünknek, amire nekünk is szükségünk volt (lett volna), mikor gyermekek voltunk.

VIDEO 10+1 sminkes trükk, amit bárcsak előbb tudtál volna

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!