Sosem ítélhetjük el a gyermekeket azért, mert szeretik azt, ami örömöt okoz
Még két lényeges témát érintettünk a korai életkor vonatkozásában. Az egyik az önkielégítés volt, a másik az intim testrészek vizsgálata. Azt hiszem, ezek olyan tabutémák manapság, amiktől még mindig rengeteg szülő zavarba jön. Ezt nem is csodálom, amilyen nevelést kaptunk a területen. Pedig mindkét dolog teljesen normális!
Számomra a döntő mondat, ami új meglátásba helyezte ezeket a „kínos” témákat az volt, hogy mi felnőtt fejjel teljesen más jelentőséget tulajdonítunk ezeknek.
Valóban: mi már tudjuk, mi az önkielégítés, hogy az egy szexuális tartalmú „valami”, ezért zavarba jöhetünk tőle. Nyilvánvaló az is, hogy – finoman fogalmazva – kínos tud lenni kívülállóként, amikor két gyermek intim tájékon vizsgálgatja magát. Pedig mindkettő teljesen normális dolog, de csak mi, felnőttek tulajdonítunk nekik szexuális tartalmat. Olvass még a témában
A gyermekek számára a másik nemi szervének szemügyre vétele éppolyan természetes és hétköznapi, mint ahogy megnézik egymás fogát, vagy köldökét. Egyszerűen nincs szexuális tartalma, ennyi idősen nem is lehet fogalmuk arról, mi az a szexualitás. Ugyanígy az önkielégítés: nem tulajdonítanak nekik jelentőséget, mert nem tudják, hogy van jelentősége. Csupán azzal vannak tisztában, hogy amit csinálnak, az jó érzéssel tölti el őket, és ha jó, megnyugtató, akkor miért ne csinálnák?
Ennek tekintetében talán érthető, miért olyan szörnyen rossz dolog, ha szülőként tiltással, vagy szidással reagálunk az ilyen helyzetekre. Mit is sugallunk ezzel? Hogy önmagunkat (vagy másokat) intim tájékon megérinteni rossz, bűnös dolog. A gyermekek pedig ezt szépen összekötik azzal, hogy a szexualitás helytelen. Így nem várhatjuk, hogy kamaszként beszélni fognak velünk a kételyeikről, kérdéseikről és sajnos jó eséllyel megágyazhatunk a szexuális problémáknak is.
Az előadáson is külön és sokszor kihangsúlyozták, mennyire fontos, hogy mindig szeretetteljesen beszéljünk és megértőek legyünk ezekben a kérdésekben. Egyedül arra érdemes szoktatunk a gyermekünket, hogy az intimitás nem tartozik mindenkire. Megvan a helye és az ideje – pl. otthon, a szobában, nem pedig a játszótér közepén.
