Most, hogy már kellően undorodik mindenki, érdemes elmagyarázni, hogy az undornak magának nagyon fontos evolúciós szerepe volt a fejlődésünk során. Egy idő után tudtuk, hogy a kígyók és békák potenciálisan veszélyesek lehetnek, vagy ha valaki hányt valamitől, azt nekünk már nem kellene megenni, a széklet pedig fertőzéseket és betegségeket terjeszthet. Ezektől ösztönösen undorodunk, ami a túlélésünket szolgálta. De emellett mi, emberek, kíváncsiak is vagyunk, az agyunk arra van beállva, hogy mindig felfedezzen, újabb és újabb dolgokat tanuljon. Amíg személyesen nem néznénk végig egy óriásmitesszer kinyomását, addig a videó teljesen más helyzet: a kíváncsiságunk kerekedik felül, mert tudjuk, hogy az esemény nem a közelünkben zajlik, és valamilyen szinten védve vagyunk tőle. Így egyszerre tudjuk átélni az undor érzését, és el is tudjuk távolítani magunkat tőle, amitől furcsán élvezhető lesz maga az élmény.
Ugyanezen az alapelven működnek egyébként a horrorfilmek is: csak akkor szeretünk félni, ha egy bizonyos szinten ki tudjuk zárni a történéseket, és tudjuk, hogy ami a képernyőn zajlik, az ott is marad.
