Gunman (16) (The Gunman) – filmkritika

Gunman (16) (The Gunman) – filmkritika

Címlap / Otthon / Gunman (16) (The Gunman) – filmkritika

Legyünk őszinték, ha Sean Penn és Javier Bardem neve szerepel egy film plakátján, akkor arra komoly várakozásokkal ülünk be, a Gunman pedig azok érdeklődését is felkeltheti, akik egyébként nem az akciófilmek rajongói, hiszen alapjául egy olyan könyv szolgál, ami alapjaiban újította meg a műfajt.

Jim Terrier (Sean Penn) a kormány bérgyilkosa, akinek egy Dél-Afrikai küldetés teljesítése után el kell tűnnie a képből, így szerelmét, Annie-t barátja, Felix (Javier Bardem) gondjaira bízza.
Jim új életet kezd, de a múltat nem törölheti el, és amikor a kormány az ő életére tör, úgy dönt, hogy leszámol a múlttal, és nem csak kiteregeti a kormány szennyesét, de helyre is hozza azt, amit lehet.

A történet alapjául szolgáló regény Jean-Patrick Manchette kiváló alkotása, amit az tesz különlegessé, hogy nem kifejezetten a lövöldözésre meg a csihi-puhira koncentrál, hanem megpróbál a hagyományos akció színfalai mögé nézni, és arra keresi a választ, miért is dördülnek el a fegyverek az akciósztárok izmos kezei között.

A könyv nagyon komoly társadalomkritikát fogalmaz meg, a kongói háború pedig ehhez éppen elég, és súlyos kérdést tartogat, de ezt a film sajnos nem kifejezetten aknázza ki, és amolyan hollywoodi, leegyszerűsített verziót kapunk komoly mérlegelés vagy legalábbis elgondolkodás helyett.

Az akciójelenetekért ugyanakkor dicséret illeti a rendezőt, és persze a két színészóriás is sokat húz felfelé a filmen, nagy kár, hogy a mellékszereplők, akár Jim barátnője is csak amolyan kirakatfigurák, és fel sem merül igazán, hogy esetleg a női szereplőnek is van véleménye arról, hogy a szerelme titkos küldetések során gyilkolta a politika alakítóit, vagy hogy egy értékesebb porceláncsészeként adta át megőrzése egy jó barátjának, legalábbis az ő visszatéréséig.

A Gunman lehetett volna egy sokkal jobb film is, de még így is több kérdést vet fel a legtöbb lövöldözős-szirénázós szuperprodukciónál, és Sean Penn póló nélkül, indokolatlanul sokszor feltűnő felsőteste is legalább akkora pozitívum, mint amekkora rendezői klisé.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást