Én nem tudom, vajon van-e olyan nő ezen a világon, aki soha, egyetlen egyszer sem áztatta át a fehérneműjét, de mondjuk a nadrágját, vagy legalább a hálóruháját élete során, ennek ellenére mégis minden menstruálni kezdő kiskamasz legnagyobb félelme az, hogy folt lesz a nadrágján, amit mások is észrevesznek. A félelem persze érthető, hiszen egy egyébként is érzékeny és sebezhető korban lévő lány komoly traumaként élheti meg az ilyesmit, ennél talán már csak az állandó, konstans félelem a rosszabb, amit az ember akkor is érez, ha semmi esélye az átázásra, ha nem is jött meg neki, de valamikor mostanában megjöhet, vagy ha még hetekig nem várható, de mi van, ha mégsem múlt el három nappal korábban, csak azt hittük…
A jó hír, hogy idővel, ahogy az ember jobban megismeri a saját testét, a saját ciklusát és annak szokásait, egyre inkább tudja, hogy mikor és mire van szüksége, ezért a „balesetek” esélye is egyre alacsonyabb lesz. Ami pedig a félelmet illeti – ha el nem is múlik, de legalább csak kisebb pánikrohamok formájában tör egy idő után az emberre, és nem lóg állandóan a nyakán.
