Nyüzsgő kislány voltam, aki mindenre kíváncsi volt és mindent meg szeretett volna tapasztalni, sokszor a saját kárán is. Valami belül feszített és azzal szekíroztam anyukámat, hogy mondja meg mi ez az érzés. A belső késztetés miatt az iskola mellett több különórára is eljártam, hogy a válaszomat megleljem. Így mozgásművészetet, zenét, képzőművészetet is tanultam. Sokáig festő szerettem volna lenni, de éreztem, nincs bennem az a tehetség, amivel érdemes tovább ezen az úton ábrándoznom. De az igazság az, hogy már kicsi korom óta orvosost játszottam mindenhol, mindenkivel, így a művészettel kapcsolatos álmok csak legbelül színesítették az orvosi elköteleződésemet.
Mennyiben játszott szerepet az Alapítvány létrehozásában az, hogy orvos családból származol?
Az orvosi gondolkodás átitatta minden sejtemet. A betegekért való küzdelem, kitartás, szakmai alázat, és elhivatottság olvasva talán csak szavak, és nincs is jelentősége az olvasó számára, de nekem az életem gyökere, tengelye, és amikor gyötrelmes lelki fájdalmak, vívódások elé állít a sors, akkor a szavak mögötti tartalom a megtartó erő számomra. Olvass még a témában
Hogyan kezdtétek el felépíteni az Alapítványt? Volt hozzá támogatás, példa, amit követni lehetett?
