Szelektív hallás
A lányom szerint úgy viselkedem, mint egy neveletlen tini, ugyanis újabban csak azt hallom meg, amit akarok. Ha a férjem vagy valamelyik gyerek nyaggat valamiért – miközben a kádban relaxálok vagy a sorozatomat nézem – akkor úgy döntök, hogy nem hallottam. Felettébb felszabadító érzés, mindenkinek ajánlom.
Felelősség? Az mi?!
Ez a „második pubertáskor” kihozta belőlem a nemtörődömséget. Rájöttem ennyi idősen, hogy nem dől össze a világ, ha nem csinálok meg bizonyos dolgokat. Kifolynak a ruhák a szennyestartóból? Sok ruhánk van, majd elhordjuk azokat, nekem nincs kedvem mosni. Főzni kellene? Ma biztos nem állok neki, mindenki eszik amit talál, nem fognak éhenhalni. Le kellene nyírni a füvet a kertben? Majd megcsinálja a férjem, vagy nő tovább, engem nem izgat. Érdekes, hogy én, aki egész életében pörgött a felelősségtudatban, most beveszem a letojom-tablettát és nem érdekelnek a kötelességek.
