A megfutamodó szülői taktika – csak idő nyerésére alkalmas
Alapszabály: ne nézz be a gyerek ágya alá. A szobájába se. Ha mégis megteszed, felesleges aggodalmaskodni, egészen addig, míg nem pislog vissza valaki, valami, vagy nem tapad a fejedre egy arctámadó, ami a gyomrodba akar petézni.
Második alapszabály: ne bonyolódj felesleges szócsatába. Bármely kamasz képes sztárügyvéd módjára fűzni a szavait, ha veszélyben érzi szuverenitását – sosem gondoltad volna, hogy ilyen gazdag a gyerek szókincse, és ilyen élesen vág az agya.
Verekedős gyerekek szüleinek
A többgyerekes családoknál vérre megy a harc. Sosem lehet tudni, hogy melyik gyerek éppen melyik testvérével van koalícióban. Az állandó csatározások végkifejlete – egyéb civilizált eszköz híján – az, hogy a gyerekek egymásnak esnek, ami nem veszélytelen, mert addigra már szinte eszüket vesztik az indulatoktól.
Jó taktika az egész napos – de minimum 4 órás – kemény házkörüli munka, egy tábla közös csokival és egy üveg közös vízzel, melyet meg kell osztani, ahogy a munkában is össze kell dolgozni.
Verekedős, kisebb gyerekek szüleinek
A küzdő feleket egyetlen – lehetőleg kis felületű, billegős – székre, sámlira ültessük tíz perc erejéig úgy, hogy át kell ölelniük egymást. Üljünk le velük szembe, szemkontaktust tartva, ez fontos. Amennyiben sunyiban csipkedik egymást, nincs meg az ölelés, vagy épp ,,fojtogatóan erős”, rójunk ki mindkettőnek újabb büntetésben eltöltendő perceket.
Ne akarjunk igazságot tenni, mert lehetetlen, viszont a kollektív büntetés élteti a testvéri szeretetet. Érdemes figyelni az arcukat, annak változását. Általában a10 perc elég ahhoz, hogy felfogják azt, hogy testvérek.
Rendetlen gyerekek szüleinek egy saját példa
Három gyerekem egy szobában lakott. Ruha halom a három ágyon, könyv és tányér halom a három íróasztalon, szennyes és ismeretlen eredetű használati tárgyak, kacatok a földön. Átmeneti idegösszeomlást kaptam, melynek hatására minden ágyról és asztalról a földre söpörtem mindent, majd a derékig érő kupac tetején sírva ugráltam.
Miután alkalmasnak éreztem magam a rendezett levegővételre, felhívtam mindhárom osztályfőnökét, pár szóban vázoltam a tarthatatlan helyzetet, és kértem, hogy azonnal küldje őket haza. Estére tökéletes(!) rend volt, két hónapig pedig viszonylagos rend – gondolom a szégyen érzete miatt.
Az állandóan vitázó gyerek szüleinek
Tapasztalatom szerint az egyetlen út a humor – ezzel ki lehet zökkenteni szerepéből, az ellenkezésből és sértődésből a gyereket. Egy nagy, reggeli vita után gyerekem ajtót csapkodva ment iskolába. Gondolom mindenki érezte már a vita utáni megbánást, és azt, hogy nem telhet el így az egész nap, míg este rendeződnek a dolgok.
Felhívtam lányomat sírást imitálva: Kislányom, szörnyű dolog történt… megdöglött a hörcsögünk. Fél percig vígasztalt gyerekem, mire leesett neki a tantusz: anya, nekünk nincs is hörcsögünk.
Élvezzük a gyereknevelést!
A mindennapokban az egyetlen előnyünk a tapasztalat. Gyerekünk saját szavainkat fordítja egy vitában ,,ellenünk”, minket tükröz vissza. Az élettapasztalaton alapuló leleményesség és humor, a szeretet az, ami megoldásokat adhat, adott pillanatban.
Tanuljuk meg élvezni a gyereknevelést, és a problémákat ne kezeljük úgy, mint megoldhatatlan dolgokat. Nem hibázhatunk nagyot, ha szeretjük, ismerjük gyerekünket, mert a szülő gyereknevelésre lett teremtve, így minden tulajdonsággal rendelkezik, ami ehhez kell.