Furcsa történetek a gyereknevelésről

A megfutamodó szülői taktika – csak idő nyerésére alkalmas

Alapszabály: ne nézz be a gyerek ágya alá. A szobájába se. Ha mégis megteszed, felesleges aggodalmaskodni, egészen addig, míg nem pislog vissza valaki, valami, vagy nem tapad a fejedre egy arctámadó, ami a gyomrodba akar petézni.
Második alapszabály: ne bonyolódj felesleges szócsatába. Bármely kamasz képes sztárügyvéd módjára fűzni a szavait, ha veszélyben érzi szuverenitását – sosem gondoltad volna, hogy ilyen gazdag a gyerek szókincse, és ilyen élesen vág az agya.

Verekedős gyerekek szüleinek

A többgyerekes családoknál vérre megy a harc. Sosem lehet tudni, hogy melyik gyerek éppen melyik testvérével van koalícióban. Az állandó csatározások végkifejlete – egyéb civilizált eszköz híján – az, hogy a gyerekek egymásnak esnek, ami nem veszélytelen, mert addigra már szinte eszüket vesztik az indulatoktól.
Jó taktika az egész napos – de minimum 4 órás – kemény házkörüli munka, egy tábla közös csokival és egy üveg közös vízzel, melyet meg kell osztani, ahogy a munkában is össze kell dolgozni.

Verekedős, kisebb gyerekek szüleinek

A küzdő feleket egyetlen – lehetőleg kis felületű, billegős – székre, sámlira ültessük tíz perc erejéig úgy, hogy át kell ölelniük egymást. Üljünk le velük szembe, szemkontaktust tartva, ez fontos. Amennyiben sunyiban csipkedik egymást, nincs meg az ölelés, vagy épp ,,fojtogatóan erős”, rójunk ki mindkettőnek újabb büntetésben eltöltendő perceket.
Ne akarjunk igazságot tenni, mert lehetetlen, viszont a kollektív büntetés élteti a testvéri szeretetet. Érdemes figyelni az arcukat, annak változását. Általában a10 perc elég ahhoz, hogy felfogják azt, hogy testvérek.