2. A panaszkodás, mint észrevétlen megerősítés
Ismerős lehet a jelenet: reggel felkelsz, és az első mondatod az, hogy megint nincs elég időd, megint nincs elég pénzed, megint egyedül vagy. Ezek a mondatok ártalmatlannak tűnnek, hiszen csak leírják a valóságot, nem gondolod komolyan negatív kívánságnak. Csakhogy a tudatalattid nem különbözteti meg a panaszt a szándéktól.
Amit ismételgetsz, azt megerősítésként könyveli el, és ennek megfelelően rendezi be a valóságérzékelésedet is.
A panaszkodás emellett társas jelenség is: sokszor épp azért osztjuk meg a nehézségeinket másokkal, mert az összekapcsol, együttérzést vált ki, egyfajta közösséget teremt a bánatban. Csakhogy ha ez válik az egyetlen csatornává, amin keresztül figyelmet és törődést kapsz, akkor a tudatalattid megtanulja, hogy a hiány, a baj az, ami közelebb hoz másokhoz. Így akaratlanul is ragaszkodni kezdesz azokhoz a helyzetekhez, amelyekről panaszkodhatsz, mert azok biztosítják számodra az érzelmi kapcsolódást.
Nem arról van szó, hogy soha ne beszélj a nehézségeidről, hanem arról, hogy figyeld meg, mennyi időt töltesz azzal, hogy a hiányt szavakba öntöd ahelyett, hogy a már meglévő jóra irányítanád a figyelmedet. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. július 30. a numerológia szerint: nyiss mások felé
„A felsőajkam becsomósodott és pokolian fájt” – Amikor a plasztika nem a várt eredményt hozza
3 dolog, ami segített elfogadni a gyermekem neurodivergens diagnózisát
A mediterrán életem, amihez el sem kellett költöznöm Magyarországról
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
