Elkeseredve
32 éves pasiként már vágyom családra és én lennék a legboldogabb, ha elmondhatnám magamról, hogy én vagyok a család kenyérkeresője. Kiskoromban anya otthon volt velünk a testvéreimmel és apa dolgozott. Szerintem ez a tökéletes családmodell és én is erre vágyom. A gazdasági realitásom azonban az, hogy a barátnőmmel mindketten keményen dolgozunk és hónap végén alig marad valami a zsebünkben, mire kifizetjük az albérletet, a rezsit, a kaját és a benzint. Szeretem őt és szívesen eltartanám, de hacsak nem nyerek a lottón, ez álom marad.
