3/5. Amélie csodálatos élete (Rendezte: Jean-Pierre Jeunet, 2002.)
Audrey Tautou ezzel a filmmel írta be magát a filmtörténelembe. A főhős Amélie Poulain, aki a többi gyerektől távol nevelkedik anyja és apja társaságában. Az apa szerint Amélie-nek szívritmuszavara van, pedig a szívverése csak azért lesz szapora az apja közelében, mert az sosem érinti meg, kivéve az orvosi vizsgálatokat. Miután az anyja egy balesetben meghal, Amélie még magányosabb lesz, és az unalom ellen egy saját kis világot gondol maga köré.
Felnőttként Amélie egy kis kávézó pincérnője a Montmartre-on. Az élete nem valami bonyolult, nincs párkapcsolata, ezért apró dolgokban leli örömét. Amélie szereti kiskanállal összetörni a karamellt a puding tetején, szereti figyelni az embereket és történeteket szőni róluk, szereti a magok közé fúrni a kezét a zöldségesnél vagy kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán.
Az élete gyökeresen megváltozik, azon a napon, amikor Diana hercegnő meghal. Talál a fal csempéi mögött egy dobozt, amelyben egy évtizedekkel ezelőtt a lakásban lakó kisfiú gyűjtötte az emlékeit. Amélie elhatározza, hogy felkutatja a doboz tulajdonosát, és visszaadja neki az apró kincseket. Ezután mások megsegítésének szenteli magát, ám pont saját magát felejti el. Rájön, mennyire magányos valójában. Olvass még a témában
A film arra döbbent rá minket, hogy az élet rövid, és amellett, hogy mások élete is fontos számunkra, önmagunkkal is törődnünk kell. A képi világa nagyon egyedi és gyönyörű. Ha még nem láttad, mindenképp nézd meg.
