Ezeknek a filmeknek mindegyike nagy siker volt, annak ellenére – vagy talán éppen azért – mert voltak, akik képtelenek voltak végignézni őket.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/5 Ördögűző (The Exorcist, 1973)
William Peter Blatty bestsellere, a démon által megszállt fiatal lányról szóló regény filmvászonra kerülésekor kígyóztak a sorok a mozik előtt. Az emberek azonban hamar rájöttek, hogy ez a film a csípős paprika filmes megfelelője: inkább elviselhető, mint élvezhető. A híradófelvételek olyan filmnézőket mutattak be, akik rémületükben elmenekültek a vetítőteremből; volt, aki az előcsarnokban ájult el. „Egyszerűen borzalmasnak találtam, és ki kellett jönnöm” - mondta az egyik néző. „Nem bírtam tovább.” Mire a filmet Londonban bemutatták, mentőautók álltak kint a mozi előtt.
A The Blair Witch Project egészen új műfajt indított azzal a költségvetés-barát ötlettel, hogy úgy mutatta be a filmet, mintha az egy „véletlenül talált” felvétel lenne. A film, amelynek készítőjét egy láthatatlan természetfeletti erő fenyegeti, jelentős kasszasiker volt, és máig az egyik legjövedelmezőbb film (22 000 dolláros költségvetés, 240 millió dolláros bruttó bevétel).
De a dokumentumfilm-szerű formátum, amelyben a színészek kamerával a kezükben szaladnak és esnek-kelnek, elég sok emberből váltotta ki a frászt. Az atlantai mozikban a nyitóhétvége nagy részében hányásriadót tartottak. „Valaki hányt a férfi mosdóban, a női mosdóban és a folyosón” - mondta egy mozi igazgatója. „Nem kellemes feltakarítani.” A Massachusetts állambeli Cambridge-ben egy másik moziigazgató a vetítések előtt bejelentést tett, amiben megkérte a nézőket, hogy a vetítőtermen kívül hányjanak.