5 jó film, amit színész rendezett

5 jó film, amit színész rendezett

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / 5 jó film, amit színész rendezett

Miután megnéztem Russel Crowe első rendezését, az Akihez beszél a föld című filmet, megdöbbenéssel vegyes felháborodással vánszorogtam ki a moziból. Azt éreztem, hogy ezt a közel két órát sosem fogom visszakapni az életemből, és ami még rosszabb, valószínűleg sosem fogom tudni elfelejteni mindazt, amit odabent láttam.

A másik dolog, ami felötlött bennem, hogy úgy látszik, nem is olyan könnyű dolog a rendezés a színészek számára, mint ahogyan azt talán elsőre gondolják. Számos színész és színésznő próbálkozott már meg a feladattal, több-kevesebb sikerrel. Én igyekeztem nektek egy szubjektív, kisebb listát készíteni azokról az alkotásokról, amik ebben a kategóriában a legjobban sikerültek, ezzel visszaadva a hitet, hogy igenis, lehet ezt jól is csinálni.

Ments meg, Uram!

Egyik személyes nagy kedvencem Tim Robbins 1995-ös rendezése, amely a készítés évében számos szakmai díjban, elismerésben részesült. A film rendezőjét többek között a legjobb rendezőnek járó Oscarra, feleségét, Susan Sarandont, pedig a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra jelölték, aki haza is vihette a szobrocskát.

A történet a következő: adott egy gyilkos, Sean Penn, aki a börtönben várja halálbüntetését. Társával megerőszakolt egy kamaszlányt, majd brutális kegyetlenséggel megölte őt annak szerelmével együtt az erdőben.

A kivégzéséig nincs sok idő, a börtön fejesei pedig úgy döntenek, hogy a bevett szabályok alapján az lenne a helyénvaló, ha valamilyen módon rá lehetne venni a bűnöst vétkeinek elismerésére és megbánására.

Ehhez hívják segítségül a Susan Sarandon által alakított apácát, aki hihetetlen nyugalmával és lelki békéjével igyekszik az utolsó pillanatban megtéríteni a gyilkos elveszett lelkét.

A film tulajdonképpen kettejük, az apáca és a gyilkos kapcsolatáról, a megbocsátásról és az emberi nagyságról szól. Ritkán látni ennyire finom, érzékeny filmet, minden pillanata tökéletes.

Az ígéret megszállottja

Az előbbiekben említett Sean Penn is kipróbálta magát, hogyan is mutat a rendezői székben, és Robbins-hoz hasonlóan az ő próbálkozása is elismerésre méltó.

Erős irodalmi alapanyaggal, Friedrich Dürrenmatt írásával dolgozott, főszereplőnek pedig a legendás Jack Nicholson-t sikerült megnyernie. (Érdekesség, hogy ugyanebből az írásból dolgozott 1990-ben Fehér György is, aki Haumann Péter főszereplésével készítette el saját adaptációját.)

A történet egy kiöregedett, kiégett nyomozóról szól, aki a nyugdíj előtt találkozik egy igencsak nyugtalanító, lezáratlan üggyel.

Egy kislány gyilkossági ügye kapcsán vezényelik ki a rideg, havas pusztába. A gyilkost egészen hamar meg is vélik találni, azonban annak börtönben elkövetett öngyilkossága után a nyomozóban számos kétely felmerül a valódi gyilkos kilétét illetően.

Senki nem hisz nézeteiben, ezért később már nyugdíjasként, egyedül folytatja nyomozást, a szálak pedig egy sorozatgyilkoshoz vezetnek, akinek becserkészése hosszú, bonyolult folyamatnak ígérkezik.

A lassan, de fordulatosan kibontakozó történet mellett óriási élvezet az operatőri munka, és Jack Nicholson minden arcrezdülése.

Pennt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon és Cannes-ban is jelölték a legjobb rendező díjára.

Titokzatos folyó

Igazából erre a listára bármelyik Clint Eastwood-filmet fel lehetne bátran tenni, azonban nekem mégis ez a 2003-as film valamiért a legkedvesebb.

A sötét tónusú, baljós hangulatú film főhőse három gyerekkori barát (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon), akik mindegyikéhez egy múltból eredeztethető probléma köthető, ami hátráltatja őket jelen életükben.

Egy szomorú apropó kapcsán kerülnek újra kapcsolatba egymással, ugyanis egyikőjük lányát brutális módon meggyilkolják.

A nyomozást Kevin Bacon vezényeli, és a jelek hamarosan ahhoz a felismeréshez vezetnek, hogy a fő gyanúsított nem más, mint a harmadik gyerekkori barát (Tim Robbins), akinek korai éveire egy megrázó trauma nyomta rá a bélyegét, és ami miatt a mai napig nagyon furcsán viselkedik.

Fordulatok, letaglózó színészi alakítások, átütően erős atmoszféra – mindenképpen érdemes megnézni!

Hideg nyomon

Az ember nem is gondolta volna, hogy a kissé nyálas Ben Affleckből, túl számos igencsak kínos szereplésen, kitűnő rendező válik.

Azóta az Argo-akcióval elnyerte a legjobb filmnek járó Oscart is, azonban az emberek többsége első rendezésére, a Hideg nyomon című alkotásra kapta fel a fejét.

Kitűnő irodalmi alapanyagból dolgozott, Dennis Lehane regényét felhasználva készítette el fordulatos, izgalmas és ugyancsak bűnügyi szálakkal átszőtt filmjét.

A szereposztás parádés, Morgan Freeman, Ed Harris, Casey Affleck és Michelle Monaghan kitűnő választásnak bizonyult, Affleck pedig biztos rendezői kézzel adagolta végig a feszültséget.

A történet középpontjában egy kislány eltűnése, és a megtalálásáért folytatott hajsza áll, mindez Boston legsötétebb negyedében.

A hatalom árnyékában

George Clooney-nak volt egy felfutó rendezési sikerszériája, ami az Egy veszedelmes elme vallomásaival kezdődött, a Jó estét, jó szerencsét mozival folytatódott, a triumvirátus harmadik darabjának pedig A hatalom árnyékában című filmet tekinthetjük.

A kiemelt alkotás azért lényeges Clooney életművében, mert itt a történetben olyan profin mozgatja a szálakat, ahogyan azt a gyakorlott rendezők teszik.

Intelligens, politikai kritikával, élccel ellátott dráma, kitűnő színészi alakításokkal.

Többek között itt láthatjuk egyik késői, utolsó szerepében Philip Seymour Hoffmant.

Aki minőségi kikapcsolódásra vágyik, mindenképpen értékelni fogja.

VIDEO Ezek a szerencsehónapjaid 2024-ben

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!