Segítő kéz
Valami önsegítő könyvben azt olvastam, hogy akkor vagyunk legjobb önmagunk, ha másoknak segítünk. Láttam, mekkora gond volt idős nagymamámnak méltó elhelyezést találni, ezért építettem egy – szinte luxus – idősotthont, amin nem keresek semmit, de sokat jelent a családoknak, akik el tudják helyezni ott idős szeretteiket.
Szelek szárnyán
Vettem egy vitorlást, útra keltem egyedül és most Vietnamban élek egy kedves hölggyel, akivel alig értjük egymás szavát.
Muszkli
45 évesen legyintett meg először az „öregedés szele”, amikor belenéztem a tükörbe és egy kövérkés valaki nézett vissza rám. Egy kopasz, pocakos bácsi, akire rá sem ismertem. Arra gondoltam, hogy a hajammal nem tudok mit kezdeni, de a testemmel igen, ezért kopaszra borotváltam a fejem és lementem a legközelebbi fitness terembe. Ott az első alkalommal annyira ijesztő volt a fiatal izomkolosszusok látványa, hogy hazaszaladtam, mert nem akartam előttük szégyenkezni. Még azt sem tudtam, hogyan kell használni ezeket a gépeket, sosem gyúrtam. Vettem pár súlyt és először otthon szerencsétlenkedtem, majd fogadtam egy trénert, aki megváltoztatta az életem. Négy éve dolgozunk együtt, már senior versenyre akar küldeni. A gyúrás nemcsak jó fizikumot – és ezáltal önbizalmat – adott, hanem egy közösséget is, mert mindenkit ismerek a teremben. Olvass még a témában
Következő cikkünkSenki nem mondja, hogy bárcsak többet dolgoztam volna, avagy mit bánnak meg az emberek a halálos ágyukon?Senki nem tud többet a megbánásról, mint a palliatív ellátásban dolgozók, akiknek a haldoklók megvallják, mit csináltak rosszul az életben. A legtöbben azt bánják meg, hogy nem volt bátorságuk önmaguk lenni: hogy nem olyan életet éltek, mint amilyet szerettek volna, hanem azt, amit mások vártak el tőlük. Amikor az ember…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
