Letűnt korok
Ahogy azt egy igazi alfa hím kezeli: elhagytam a feleségem és beújítottam egy huszonéves kiscsajt. A feleségem azóta újraházasodott és boldog, engem meg halálra szekál és anyagilag kiszipolyoz a fiatal barátnő, de sosem vallanám be senkinek, hogy megbántam az egészet.
Egyhelyben
Egyelőre sehogy nem kezelem. Van egy feleségem, akivel szeretjük egymást, még élnek a szüleim, jóban vagyok a testvéreimmel. Szeretem a munkám, van egy szép házunk és egy kis lakásunk, sokat utazunk. És mégis úgy érzem, valami hiányzik. Nem a gyerek, azt sosem akartunk, valami más. Mindig volt valami célunk. Előléptetés, saját cég, lakás, ház, jobb kocsi stb. És most, hogy megvan minden és csak élveznem kellene, elveszettnek érzem magam. A feleségem megértő, segíteni akar, de nem tudja, hogyan. És az a baj, hogy én sem tudom, pedig eddig az életben mindig tudtam, mit akarok, miért küzdök. Ez a céltalanság az, ami megöl, de mi legyen a célom, még egy ház vagy kocsi? Nem erre vágyom.
