„Ma már nem a szex a tabutéma, hanem a halál…”A férjem visszatért a halálból, hogy családdá formálódhassunk

Írta Linda Győrfy 2024.12.05.

„De nincs, ki azt ne higgye: majd egy szebb újév/ vagyonnal és pazar javakkal érkezik.”
Augusztus 12-i napfogyatkozás: mit hoz a csillagjegyednek?

Marcus Aurelius császár Elmélkedéseiben arra buzdít mindannyiunkat, hogy folyamatosan legyünk készek a távozásra, hogy „nyugodt lélekkel, minden megkötöttségtől szabadon” várjuk „az életből visszahívó kürt szavát.” Hogy mindez megvalósulhasson: rendezett élet(vitel)re van szükségünk. A rendezett lelkű és életű ember pedig „egyszerűen, erényesen, derűsen él”, nem neheztel senkire.

Akinek a halál küszöbéhez „tisztán, nyugodtan, minden földi béklyótól mentesen, sorsával kényszeredettség nélkül megbékélten kell elérkeznie.” Arra sarkall, hogy „mint halandó lény(ek)” tekintsünk a világ dolgaira. Továbbá, hogy minden igyekezetünkkel próbáljunk ne úgy élni, mintha még legalább tízezer év állna a rendelkezésünkre, hiszen „a kikerülhetetlen ott lebeg” mindenki feje fölött. Ezért, amíg élünk, ameddig módunkban áll, addig legyünk, váljunk jó emberré.

A tabusított halál

Századunk írói között nem/nem mindig és nem mindenki osztja az ókori bölcsek – a fentiekben is ecsetelt – higgadtsággal (el)fogadott, a természet elkerülhetetlen, így minden kétséget kizáróan jónak és szükségesnek tartott halálról vallott vélekedéseit. Köztük a bestselleríró Timothy Keller sem – vagy legalábbis nem teljes mértékben. A szerző Halál című könyvében van néhány olyan halálhoz kapcsolódó nézet, melyről akár azt is állíthatnánk, hogy némiképpen visszatükrözik a 21. század emberének elmúláshoz kapcsolódó meglátásait. E szerint:

Olvass még a témában

A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek

Válassz egy őszi levelet, és megmondjuk, mit tartogat neked az október

„Sokkolt, amikor a lányom azt mondta, nem volt boldog gyerekkora” – szülőként akkor is meg kell hallgatnod, ha te másként emlékszel

A vegán barátnőm szerint ez az egy tévhit tartja vissza az embereket a váltástól

a halál mint Nagy Gát szerepel, mely egymáshoz kötődő embereket választ el kérlelhetetlenül
mint Nagy Szakadás, tudniillik az anyagi (materiális) emberi részünket leválasztja az oszthatatlan, halhatatlan résztől
Nagy Sértés, mivel minden egyedi, ismételhetetlen embert egyszer, személyválogatás nélkül „kukacok vacsorájaként” kínál fel
továbbá a halál: ocsmány, riasztó, kegyetlen, szokatlan, fájdalmas, ellenség – ami jobbára készületlenül ér minket, így a lelkiismeret arra „kényszerít” bennünket, hogy „gyávák” legyünk (hogy ne merjünk szembenézni, illetve szembesülni az elkerülhetetlennel).

Atul Gawande sebész, kutató, író úgy véli, hogy ez a tabusítás, elkendőzés, ez a megrögzött és makacs védekezés a halállal szemben kulturális okokra is visszavezethető. Gondoljunk csak bele abba, hogy alig néhány évtizede, egyes kultúrák és közösségek sokgenerációs családjaiban az emberek végigkísérhették, -szemlélhették szeretett családtagjuk elvesztését. Ha „szerencséjük” volt, fel tudtak készülni az elkerülhetetlenre, beszélgethettek a haldoklóval, (szemlélőként) részt vehettek a távozás folyamatában.

Atul Gawande szerint modern társadalmunkban „elrejtjük a haldoklókat”, és hogy „a mi kultúránk él leginkább tagadásban, ami kérlelhetetlenül közelgő halálunkat illeti.”

Hozzáfűzi: noha „nincs semmi, ami ennyire elkerülhetetlen lenne, a modern ember mégsem készül rá, nem úgy él, mint ha egyszer valóban megtörténne. Az orvost is kerüljük, mert félünk; tagadjuk, hogy a testünk halandó, és úgy teszünk, mintha sosem állna le (…) A halált szóba se hozzuk, mert »ízléstelen« vagy még rosszabb.” The Pornography of Death (A halál pornográfiája) című esszéjében Geoffrey Gorer antropológus azt állítja, „ma már nem a szex a tabutéma, hanem a halál.”