A kultúrák egymástól eltérő viszonyulása a halál kérdéséhez
Kepes András méltán népszerű könyvének, a Világképnek, egyik sokat idézett szereplője, Ranjeet, kiemeli azt a fő okot, amely nézete szerint másmilyenné teszi a keleti és a nyugati kultúrákban élő emberek halálhoz való viszonyulását. E szerint: „míg mi, európaiak egy élet alatt akarunk mindent elérni, megszerezni, a keleti ember úgy gondolja, ráér: amit ebben az életében elmulaszt, majd folytatja a következőben.” Azonban tény, hogy „Hiába gondolják úgy az indiaiak, hogy halottjuk lelke tovább él, azért a veszteség fáj.”
Ma rendkívül kevesen élnek az ősök hite és halálfelfogása szerint, akik készek voltak megbékülni a halandóság tudásával, elkerülhetetlen beköszöntével.
Ez az ellenkezés olyan erőteljessé válik egyesek életében, hogy mernek hinni abban: az élet fizikailag is meghosszabbíthatóvá válhat (gondoljunk itt példaképpen az öregedéslassító, élethosszabbító tulajdonságokkal „felvértezett” szenolitikus készítményekre.)
Bármennyire is ijesztőnek hat, előbb-utóbb minden egyes embernek szembesülnie kell ezzel a dilemmával. Ám nem mindegy, hogy milyen górcsőn keresztül vesszük szemügyre az elmúlás-problematikát. Ma is akadnak, akik a korai filozófusokhoz hasonló gondolatok mentén teszik mindezt. Szerintük ugyanis – ahogyan olvashattuk a bevezetőben Marcus Aurelius és Szémonidész ezzel kapcsolatos nézeteit – nincs a halálban semmi ijesztő vagy természetellenes. Azzal szoktak érvelni, hogy tegyük fel a kérdést magunknak: valójában mitől is rettegünk annyira? Hiszen a halálban már nincs többé fájdalom, szenvedés, nyomor, kilátástalanság, sem szomorúság. Olvass még a témában
Ezt az illatjegyet érdemes viselned idén nyáron zodiákusod alapján
Ezt hozza 2026. március 23. a numerológia szerint: szívből jövő lezárások ideje
Ezt hozza 2026. január 6. a numerológia szerint – ma határozott lépéseket tehetsz a céljaid felé
Nyilas a csillagjegyed? Ezekre számíts a párkapcsolatban a többi csillagjegytől
Mások (legtöbben?) semmiképpen sem tudják levetkőzni magukról a (halál)félelmet, és belemerülni az elfogadás nyugalmába. Nem engedik magukat meggyőzni az előbbi nézetekkel. Nem érik be ennyivel. Szerintük a halálról azt állítani, hogy nem érdemes félni a beköszöntétől: egyenesen embertelen és hamis megnyilvánulás.
