Azonban nemcsak az anyagi biztonság a fontos, hanem az érzelmi is, hiszen az ember olyan „állatfaj”, aminek hosszú évekig kell támogatnia a porontyait, mire azok önállóak lesznek, ez pedig csak akkor megy, ha az apa és az anya viszonylagos harmóniában él.
Napjainkban azonban a nő is elmegy „mammutra vadászni”, azaz dolgozni. Ha egyedülálló, akkor nincs igazán szüksége egy férfira, mert el tudja magát tartani, ezért érthető módon válogatós lesz, ha párválasztásra kerül a sor. Ha pedig már anya és dolgoznia kell, hogy a család kijöjjön a pénzből, akkor a nem csoda, hogy a munka, háztartás és gyereknevelés mellett nem marad energiája esténként odaadnia magát a férjének, hogy az férfinak érezhesse magát.
Ne egyszerűsítsük le a dolgokat annyira, hogy a nők szexet adnak a férfiaknak biztonságért cserébe, még akkor sem, ha az előbbi levezetés logikus. Ez ugyanis nem tranzakció, hanem kölcsönösség. Ez jusson eszünkbe, amikor viszont legközelebb azon sajnálkozunk, hogy a házasságok fele válással végződik.
