Éreztem, hogy az érzéketlen és pofátlan felszín alatt van valami, de amint hagytál egyet előre lépni, utána úgy kényszerítettél a hátraarcra is. Mindeközben csak magamat hibáztattam, hogy még mindig nem vagyok neked elég jó.
Fogalmad sincs, milyen gondolatokat és érzéseket váltottak ki belőlem a kis játékaid, és egy percig sem érdekeltelek sohasem. Elfogadtam és közben rájöttem, hogy a baj nem velem van, mert én csak rád vágytam. A baj veled van.
Talán, mert félsz a rendszertől és félted a szabadságodat is. Talán azért, mert képtelen vagy érzéseket táplálni önmagadban bárki vagy bármi iránt is, és rettegsz attól, hogy valaki szeressen, mert képtelen lennél viszonozni azt. De a legnagyobb baj az, hogy fogalmad sincs arról, mit akarsz. Talán még rendben is van, hiszen fiatal vagy, de kérlek, hadd adjak egy tanácsot.
Nézz szembe önmagaddal és fogadd el azt, aki vagy, minden egyes érzéssel együtt. Attól nem leszel kevesebb, ha valakihez kötődsz, vagy kimondod egy családtagodnak, hogy nagyon szereted. Félelmetesen jól titkolod, de te is ember vagy, tehát élsz és érzel, mi ezzel a baj? Te mondtad ki egyszer, hogy „nem jó így élni”, hát miért nem teszel valamit ellene? Amíg nem vagy kész arra, hogy az érzelmeiddel együtt élj, addig hogyan is tudnál bárkihez is kötődni? Hogyan is érdekelhetne az, hogy mennyire használod ki őt? Olvass még a témában
„Lassan már senki és semmi nem volt neki elég jó” – Mi történik a férfiakkal 40 felett?
„Plágiummal vádolta a diplomamunkám” Exek bosszúja, ami visszafelé sült el
„Elsírtam magam, amikor láttam egy srácot, aki hasonlított az exemre.” – Szakítás után: mikor vagyunk készen egy új kapcsolatra?
„Nagyszüleim már egy szemforgatásból megértik egymást.” – 10 jel, hogy már ősidők óta házasok vagytok
