Mi történik a férfiakkal?
Az utóbbi hónapokban, hacsak nem egy kő alatt élsz (vagy működik teljesen máshogyan az algoritmusod, mint az enyém), valószínűleg te is találkoztál a kifejezéssel: „male loneliness epidemic”, vagyis a férfiak körében terjedő magányjárvány.
Ez nem puszta internetes túlzás: kutatások szerint a férfiak jelentős része egyre kevesebb baráti kapcsolattal rendelkezik, nehezebben épít intim vagy érzelmi kötődést, és sokan érzik úgy, hogy kiszorultak a társadalmi párbeszédből.
A férfiak hagyományos szerepe – a „kenyérkereső”, a „családfő”, az „érzelmileg zárkózott vezető” – megingott. A világ változik, a nők egyre nagyobb teret nyernek az oktatásban, a munkaerőpiacon és a közéletben. Ez a változás sok szempontból pozitív, de közben a férfiak egy része úgy érzi: elbizonytalanodott a saját helyzetében. Ha nincs meg az eszköztáruk arra, hogy ebben új utakat találjanak, könnyű célt keresni a frusztráció levezetésére, vagy egyszerűen csak találni valakit, akiket hibáztatni lehet a nehézségeikért – és sajnos, gyakran a nőkre esik a választás.
