Kimaradtak az edzések és összezuhantam
Világéletemben lételemem volt a sport, én ezzel vezettem le a feszültséget, dolgoztam fel a bánatot, egyszóval minden agresszióm és lelki gondom az edzőteremben adtam ki magamból. Amikor megszületett a kisfiam, nem tudtam esténként eljárni edzeni, mert szaladtam haza fürdetni, etetni, lefektetni. Próbáltam párszor, hogy munka előtt, hajnalban megyek le, de amikor már hetek óta nem aludtam semmit a baba miatt, egyszerűen képtelen voltam felkelni, mert az a reggeli plusz egy-másfél óra alvás aranyat ért. A hónapok alatt a tükörből egy karikás szemű, összeesett izmú, kezdődő pocakos ember nézett vissza rá, aki teljesen idegen volt, az emiatt érzett frusztrációt pedig nem tudtam hol levezetni, mert nem tudtam edzeni. Teljesen befordultam, szó szerint elment az életkedvem, nagyon nehéz időszak volt.
