– Nem hiszem el, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen! Nem látod, hogy így egyenesen nekitolatsz a melletted állónak! Menj előre, és kezdd újra!
A kis piros autó nagy lendületet véve indult előre. Szinte padlóig kellett nyomni a féket, hogy megálljon – három centivel a villanyoszlop előtt.
– Mit művelsz? Ennyire szőke vagy? Szállj ki azonnal! Majd én betolatok. Még összetöröd az új autónkat! – kiabált most már magából teljesen kivetkőzve.
Remegve szállt ki a volán mögül. Kikerekedő szemekkel figyelte, hogy a másik milyen ügyesen áll be a szűk helyre.
– Látod? Ennyi az egész… Most pedig igyekezzünk, mert elkésünk a megnyitóról. Itt a slusszkulcs, tedd a zakódba – az én kosztümömnek nincs zsebe…
Milyen kár. Az előbb nekem úgy tűnt, mintha ő viselné a nadrágot…