Kamaszkoromban sokkal több fiú barátom volt, mint lány, de persze nekem is voltak igazán „csajos” időszakaim. Hogy mit tanultam meg ebből?
Azt, hogy ha kettőnél többen vagyunk egy barátságban, akkor abból általában feszültség keletkezik. Anno volt egy bandánk a lányokkal, öten voltunk benne. Egy ideig nagyon jól működött, tényleg elválaszthatatlannak tűntünk. Aztán szétesett a csapat és először én váltam ki belőle. Sokat gondolkoztam az okon, de valószínű az lehetett a magyarázat, hogy nekem egy kicsit korábban kellett belenőnöm a felnőtt szerepekbe, mint a többieknek.
Ráadásul sokat voltam külföldön is, így megszakadt a jó viszony. Szinte elkönyveltem magamban, hogy „miattam” volt az egész. Nem régen viszont feltűnt, hogy egy másik lány is elmaradt a közös fotókról sőt, az esküvőre sem hívták meg. Így a csapatban már csak hárman maradtak – de vajon meddig?
A legjobb barátnőm csaknem 20 éve viseli ezt a titulust. Szintén ennyi idős barátságot ápolok két férfival is, de ezekben a kapcsolatokban sosem merültek fel feszültségek, rivalizálások. Valahogy úgy tűnik, hogy nem csak a létszám, hanem a nemek is meghatározóak lehetnek – és nem csupán a barátságokban, hanem a kollegiális viszonyban is.
Többet zaklatják a nők a nőket, mint a férfiak a nőket
Az elmúlt éveket beárnyékolták a napfényre került zaklatások, bántalmazások és visszaélések, ám ezek közül szinte mindegyik eset férfiakra irányult. Természetesen nem szándékom lebecsülni azoknak a nőknek a bátorságát, akik kiálltak a nyilvánosság elé (sőt), de úgy tűnik, a nemeket illetően távolról sem szabad általánosítanunk, ha zaklatásról van szó.
Egy új, az Arizonai Egyetemen végzett kutatásból kiderült, hogy a nők sokkal gyakrabban tapasztalnak durvaságot és tiszteletlenséget a munkahelyükön más nőktől, mint a férfiaktól. Ráadásul ezek a durvaságok nem ritkán annyira elmérgesednek, hogy a zaklatott fél záros időn belül inkább új álláslehetőséget keres.
„A tanulmányok azt mutatják, hogy a nők összességében több zaklatásról számolnak be, mint a férfiak” – magyarázza Allison Gabriel egyetemi közleményében. „Azonban mi nem csak arra voltunk kíváncsiak, kiket zaklatnak gyakrabban, hanem arra is, kiktől érkeznek sűrűbben ezek a zaklatások.”
A kutatók három vizsgálatot is készítettek annak megállapítására, melyik nemtől érkezik több munkahelyi durvaság, továbbá kik a pontos célpontok. Férfiak és nők egyaránt válaszoltak azokra a kérdésekre, amik alapján a szakértők felfedhették, mikor és miért érzik rosszul magukat az emberek a munkahelyükön. Kik esnek gyakran áldozatául a lekicsinylő megjegyzéseknek? Kiket hagynak figyelmen kívül az értekezleten? Vagy éppen kikkel foglalkoznak szakszerűtlenül, túlterhelve másokkal szemben?
„A három vizsgálat során következetes bizonyítékokat találtunk arra vonatkozóan, hogy a nők több zaklatást jelentettek más nőktől, mint férfi társaik” – mondta Gabriel.
„Más szóval, a nők alantasabban viselkedtek egymással, mint a férfiakkal, vagy mint a férfiak a nőkkel szemben.”
Természetesen a kutatók hozzátették, mindez nem azt jelenti, hogy a férfiakra nem jellemző ez a viselkedésforma. Csupán azt, hogy amikor a szakértők összehasonlították a zaklatás általános szintjét, akkor az említett eredményt kapták. Ráadásul ez nem lehet véletlen, ugyanis nem egy, hanem mindjárt három tanulmányt is készítettek a kutatók, és mindhárom esetben ugyanez lett az tanulság.
De kik voltak az igazi zaklatók?
Mivel a résztvevők személyiségtesztet is kitöltöttek, a kutatók rá tudtak világítani, hogy minél inkább a nemi normákon kívül állt egy nő, továbbá minél határozottabb volt, annál nagyobb hajlamot mutatott a zaklatásra, a tiszteletlen bánásmódra más nőkkel szemben.
A férfiak esetében kicsit árnyaltabb volt a helyzet. Ők meglepő módon nem szenvedtek társaik zaklatásától akkor sem, ha kevésbé viselkedtek a „nemüknek megfelelően”, azaz nem voltak annyira határozottak, férfiasak. A kutatók szerint ez azt sugallja, hogy a férfiak elismerést, egyfajta társadalmi, kollegiális szavahihetőséget, megbízhatóságot kapnak azáltal, hogy kicsit gyengédebbek lesznek, azaz eltérnek a nemi sztereotípiáiktól.
Ezzel szemben a nők uralkodóvá válnak akkor, ha ugyanezt teszik. A kollégák így részben félelmet tanúsítanak velük szemben, részben viszont méhkirálynőként tekintenek rájuk. Bár elismerik „uralmukat”, nem tudnak jól együtt dolgozni velük. A méhkirálynő is kiközösítés áldozata lesz – még akkor is, ha erre egyébként ad okot.
A kutatók szerint a vállalatoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a méhkirálynőket foglalkoztatók alkalmazottai nagyobb valószínűséggel fognak kilépni a munkahelyükről és mennek el egy másik munkáltatóhoz. Becslések is vannak arra vonatkozóan, hogy ez, avagy az új munkavállalók képzése mekkora gondot jelent a cégeknek. Amerikában átlagosan 14 000 dollárba, csaknem 4 000 000 forintba kerül személyenként.
„A munkahelyi interakciók támogatóbbá tétele az alkalmazottak számára sokat segíthet egy pozitívabb, egészségesebb környezet kialakításában, amely hosszú távon segít fenntartani a vállalat egységét” – zárták a jelentést a szakértők.