Sigmund Freud volt az, aki az emberi fejlődés ötlépcsős modelljét kidolgozta ki. Ebben a modellben a felnőtté válás minden egyes szakasza sajátos jellemzőkkel és kihívásokkal rendelkezik. A modell nemcsak hasznos módja lehet a személyiségfejlődés leírásának, de Freud úgy vélte, hogy az emberek egyes szakaszokban meg is rekedhetnek, és ennek a felismerése segíthet kitörni rossz szokásainkból. Ennek a fejlődési modellnek egy modernebb változata Stephen Covey érettségi kontinuuma, egy négylépcsős modell, amelyet ma is sok pszichológus használ a munkája során. Ebben a modellben ezek az egyes szakaszok jellemzői és kihívásai:
2/4 2. szakasz: Ellenfüggőség
Bármilyen nehéz is a kétéves korú gyerekek dackorszaka, amikor a kisgyermekek megtanulnak nemet mondani és visszavágni, ez a fejlődés szempontjából egy nagyon fontos életszakasz, ami aztán a tinédzserkorban kerül előtérbe. Azért hívják ellenfüggőségnek, mert még mindig függő a gyerek - a legtöbben 13 évesen még képtelenek vagyunk saját lakást és munkát szerezni -, de már beindul egy ellenerő. A kamasz már elrugaszkodik a szüleitől, és a korcsoportjával kezd azonosulni és bensőséges kapcsolatokat kialakítani. Ők lesznek az új támaszai. Ez egy lépés az individualizáció felé, és a társakkal való próbálkozások és tévedések útján tudjuk felfedezni, hogy kik vagyunk a szüleink mellett vagy nélkül.
Kihívások: Néhány tizenéves nem löki vissza magát; esetleg megmártózhat a lázadó vizekben, de soha nem tör ki igazán. Ők azok a jó gyerekek, akik korán megtanulták, hogy féljenek a konfliktusoktól és az erős érzelmektől, és boldoggá tegyék a szülőket és másokat. Mivel hiányzik nekik az erő érzése, ami a helytállással vagy az életben való kísérletezéssel járhat, előfordulhat, hogy 32 évesen dühösek lesznek a szüleikre a gyerekkori sérelmek miatt, és elvágják magukat, vagy életük közepén elválnak vagy viszonyuk lesz. Egyszóval, azt a kamaszkori lázadást és kísérletezést végzik, amit évekkel korábban elmulasztottak.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!