Két nagyon régi, gyerekkori barátom a mai napig aktívan az életem részét képezi, de többen vannak azok, akik időközben lemorzsolódtak. Cserébe viszont felnőttként is szereztem két olyan barátot, akik nagyon közel állnak a szívemhez, és akikkel valóban egy hullámhosszon vagyunk. Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni barát-ügyben, akkor minden korábbinál kevésbé igénylem, hogy ezen a téren változtassak.
Egyrészt azok, akikkel nap, mint nap kapcsolatban állok, tökéletesen boldoggá tesznek, ezen felül a párom nem csak úgy van jelen az életemben, mint szerelem, hanem úgyis, mint legjobb barát. Nincs időm és igényem sem arra, hogy új ismerősöket gyűjtsek. Ettől függetlenül nyitott szemmel járok, és ha úgy adódik, más barát-jelölteket is közel engedek majd magamhoz.
A kutatók szerint ezt addig érdemes megtennünk, amíg van rá lehetőségünk
Hogy miért? Elsősorban azért, mert ahogy idősödünk, úgy válik egyre aktuálisabb kérdéssé az elmagányosodás és a szociális inaktivitás, holott nem véletlen az a szállóige, hogy „az ember társas lény”. Egy 2000 felnőtt megkérdezésével készült felmérésből kiderült, hogy az 55 év felettieknek már átlagosan csupán 4 olyan barátjuk van, akikre számíthatnak. Szóval nem is csoda, hogy 19% kifejezetten magányosnak érzi magát. 48% elmondta, hogy az elmúlt 2 évben kevesebb, mint 3 emberrel ápolt baráti kapcsolatot. Olvass még a témában
A OnePoll által készült felmérés szerint a szomorú adatok ellenére sem szűnik meg az optimizmus. 83% úgy nyilatkozott, hogy új barátokat keresni sosem késő – bár a hozzáállás, a motiváció (a számok alapján) önmagában nem elegendő.
