A szerencse fia
Kitti előszeretettel hangoztatta, milyen szerencsés vagyok, mert „sorban állnak érte a férfiak.” Rendszeresen flörtölt másokkal az orrom előtt és amikor szóltam, akkor lehurrogott, hogy kevés az önbizalmam. Akkor szakítottunk, amikor egy haver esküvőjén megkértem, hogy fogja vissza magát, mert olyan közönségesen viselkedett, hogy már furcsán nézett rám a násznép. Azt mondta, nem kell neki „bébiszitter” és másnap elköltözött. Nem sokkal később kitapétázta az Instát az új, kigyúrt pasijával az alábbi mondattal: „Végre úgy bánnak velem, mint egy királynővel.” Pár hónap után eltűntek a közös képeik és egyik este sírva becsöngetett. Elmesélte, hogy a pasi „betegesen féltékeny” volt és lekevert neki egy pofont, amikor mással flörtölt, ezért otthagyta és HAJLANDÓ újrakezdeni velem. Közöltem vele, hogy a királynők nem szoktak visszamenni a parasztokhoz és becsuktam az ajtót.