1. „A feleségem még azt is eldöntötte, milyen színű zoknit vegyek fel”
Norbert, 41 éves
Amikor összeköltöztünk, inkább megmosolyogtam, hogy mindig ő vásárolt, ő rendezte be a lakást, ő döntötte el, mit eszünk vacsorára. Azt hittem, ez csak lelkesedés. Aztán észrevétlenül átvette az irányítást az életem minden területe fölött. Megmondta, mikor menjek fodrászhoz, milyen ruhát vegyek fel egy céges bulira, vagy milyen hangnemben beszéljek a főnökömmel. Egy nap rájöttem, hogy már semmiről nem dönthetek. Elvesztem önmagamat. Végül terápiára mentem, és egy év múlva kiléptem a házasságból. Most tanulom újra, hogy mit is akarok én valójában.
2. „A fizetésem a közös számlára ment – de én abból egy forintot sem láttam”
Tamás, 47 éves Olvass még a témában
Nem vagyok pénzügyi zseni, mindig is rühelltem a csekkeket, a banki ügyintézést. A feleségem örömmel átvállalta ezt. A fizetésem a közös számlára ment, ő intézett mindent. Az első pár évben ez megkönnyebbülés volt, aztán szép lassan elkezdtem kellemetlenül érezni magam. Ha vettem magamnak egy új pólót, kérdőre vont. Ha a barátaimmal akartam elmenni sörözni, meg kellett indokolnom, „miért éri ez meg.” Tizenöt év után jöttem rá: én csak pénzforrás voltam. Azóta külön kasszán vagyunk. Nehezen mondtam ki, de szükségem volt a saját szabadságomra.
