A változni tudás csodája
Thomas d’Ansembourg pszichoterapeuta, az erőszakmentes kommunikáció tanítója. Könyvei már magyar nyelven is elérhetőek. A betegséghez való viszonyulásról, az akarásról és az egészséghez elvezető lehetőségekről a következőképpen ír:
„Három szó okoz lázat, három szó szögez ágyhoz: megváltoztatni az életet. Ez a cél. Tiszta, egyszerű. Az utat azonban, amely elvezet a célhoz, nem látjuk. A betegség az út hiánya, bizonytalansága. Nem egy kérdés előtt állunk, hanem benne vagyunk a kérdésben. Magunk vagyunk a kérdés. Új életet szeretnénk, ám az akaratnak, amely a régi élet része, nincs semmi ereje. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik a bal kezükkel nyújtanak egy golyót, ám nem engedik el, csak amikor meggyőződtek róla, hogy a jobb kezükben ott van cserébe egy pénzdarab: nagyon szeretnénk új életet, ám úgy, hogy nem veszítjük el közben a régit. Nem ismerjük meg az átmenet pillanatát, az üres kéz időszakát.”
„Meg kell-e várnunk, hogy elveszítsük rokonainkat, ahhoz, hogy kifejezzük szeretetünket? Meg kell-e várni, amíg kórházba kerülünk, hogy örülni tudjunk egészségünknek? Meg kell-e várni, amíg magunkra maradunk, hogy értékeljük a társaságot? Ha nem vagyunk éberek, tudatunk feltöltődhet az összes rossz hírrel, és végül nem marad már hely a jók számára.”
„Furcsa mód az önmagunkhoz vagy másokhoz fűződő kapcsolatról azt feltételezzük, hogy egyedül, üzemanyag, szabályozás és karbantartás nélkül működni fog. Nem csoda, ha elhasználódik, kimerül, vagy olyan sokszor tönkremegy, hiszen nem gondozzuk.”
