Magyar az, aki szívében magyar
Sissi még anyósával is szembeszállt, pedig enélkül az „engedetlenség” nélkül sem volt felhőtlen a viszonyuk. Inkább nevezhetjük pokolnak. Méltósággal viselte a megaláztatásokat.
Talán ez is közrejátszott abban, hogy azt a népet szerette, melyet anyósa csak „fejőstehénnek”, dacos pórnépnek nézett. 1857 volt a vízválasztó, amikor Magyarországra jött, és olyan ruhát vett fel a pesti polgárbálra, mely a magyar lobogó színeivel volt ékítve: piros rózsás, zöld leveles fehér ruhát.
Sissi szíve akkor már egyértelműen magyar volt, bármi volt is kezdetben az indíttatás. Bár egész Európa elismerte szépségét, mégis a magyaroknak egy kicsit még annál is szebb Sissi…
A nő, mint valódi nő kihaló félben van. Minden korban vannak, voltak olyanok, akik bebizonyították, hogy nincs minden veszve. Sajnos, a mai nők nagy többségére igaz a mondás, hogy „messziről hattyú, közelről liba se”.
Változtatni kellene ezen… több Dianára, Sissire, Audrey-ra lenne szüksége a világnak.
