Az agyban lévő testi óránk naponta szinkronizálja magát a fény és a sötétség változó időtartamához, így kapjuk meg a cirkadián ritmust (a latin circa dies = „körülbelül egy nap” szóból). Az élet mechanikus óráinak megváltoztatása pusztítást végez az agyunkban lévő biológiai időmérőnkkel. A „napfényvédelmi törvény” mégis azt célozza, hogy a nyári időszámítás állandóvá váljon. A dolog azonban fordítva van: a normál idő, nem pedig a nyári időszámítás áll a legjobban összhangban az emberi biológiával.
Miért van szükség óraátállításra?
A döntéshozók tévesen a közgazdaságtanra alapozzák preferenciájukat – állítja dr. Richard E. Cytowic. Azt képzelik, hogy az egész évben plusz egy óra esti napfény jót tenne az üzletnek. A nyári időszámítás azonban nem növeli a nappali fény mennyiségét. Ez fizikailag lehetetlen lenne, hacsak nem tudnánk megállítani a Föld forgását. Pusztán időeltolást eredményez, és ez sok ember számára csak stresszt és bosszúságot okoz – magyarázza a pszichológus.
A Chicagói Egyetem felmérése szerint az amerikaiak 75 százaléka szeretné megszüntetni az évi kétszeri óraátállítás gyakorlatát. A nyári időszámításra való átállás után az Amerikai Alvásgyógyászati Akadémia megállapította, hogy az amerikai felnőttek közel 60 százaléka egy hétig vagy még tovább is kimerültnek és eredménytelennek érzi magát. Az Akadémia bőséges okot ad az aggodalomra. Olvass még a témában
A szervezetünk tudja, hogy milyen időnek kellene lennie, és ha a kormányzat belepiszkál ebbe, az egészségünk szenvedheti meg a kárát.
„Vegyük például a jetlag egyszerű esetét, amely azért következik be, mert a veleszületett cirkadián ritmusunk lassan alkalmazkodik az időzónák változásához. A szervezet órájának körülbelül két napba telik, amíg alkalmazkodik az új úti cél helyi sötét-fény ciklusához. A nyári időszámítás esetében azonban a mechanikus óraidő változik, míg a sötét-fény ciklus nem, és a szervezet fizikailag talán soha nem alkalmazkodik hozzá” – mondja Cytowic.
