Meggyőződésem, hogy vannak emberek, akik egyenesen szeretnek veszekedni. Én nagyon nem. De ha valamit, akkor azt megtanultam az évek során, hogy ha a konfliktusok megúszásának az az ára, hogy elhallgatom a valódi véleményemet vagy igényeimet, akkor azt később kamatostul meg kell fizetnem.
Éppen ezért, amikor egy pár büszkén kijelenti, hogy ők soha nem veszekszenek, bennem nem az irigység szólal meg, hanem egy halk vészcsengő. Nem azért, mert szerintem a konfliktus önmagában érték lenne, vagy mert a dráma az intimitás jele. Hanem azért, mert nehezen tudom elképzelni, hogy két ember hosszú távon úgy legyen igazán közel egymáshoz, hogy közben soha nem súrlódnak.
Nem gondolom, hogy egészséges dolog lenne tányérokat vágni a falhoz, ajtókat csapni, vagy sebeket ejteni egymáson olyan mondatokkal, amiket később már nem lehet visszavonni. A romboló veszekedés nem cél, és nem is bizonyíték semmire. De a feszültség kiengedése igenis az. Az, hogy kimondhatom, ha valami fáj, ha dühös vagyok, ha félek, ha úgy érzem, nem vagyok fontos – még akkor is, ha ez kényelmetlen, és még akkor is, ha nem „szépen” hangzik. Olvass még a témában
Tökéletes egyensúly vagy váratlan flört? Ezt tartogatja a Mérleg hava a szerelmi életedben
„Tudtam, hogy nem fogja időben megetetni a gyerekeket és minden borul” – Control freak vagy, vagy csak a férjed megbízhatatlan?
„Félúton úgy döntött, más színű körmöket akar, de rögtön” – Szépségipari szolgáltatók horrorsztorijai
„A feleségem sosem ismeri el, ha nem volt igaza” – A gyakori panasz, amit a férfiaktól hallok terapeutaként
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
