Otthon / Szórakozás

Ezért tanítsd gyermekedet hagyományőrzésre!

Ezért tanítsd gyermekedet hagyományőrzésre!

Hagyományőrzés: elcsépelt szó mostanság. Az emberek nagy része divatból csatlakozik a hagyományőrzés zászlaja alá, ám sokkal mélyebb helyről fakad ez, mint gondolnánk. A hagyományőrzés a neveltetésből fakad, melyet a fogyasztói társadalom, a mai világ felfoghatatlan szinten írt – azért, hogy fogyasszunk: ideológiát, mely pénzünkbe kerül.

Hagyományőrzés, mint divat

Nehéz abból a pozícióból hagyományokat, régi életszemléletet őrizni, mely szerint az a valódi érték, ami a világ számára elfogadott. Bárhogyan is van, akár divatként, akár szívből cselekszi a hagyományok őrzését az egyén, az mindenképp jó: mert megismerünk dolgokat, életünk részévé válik, valódi dísszel ékíti lelkünket, környezetünket, és talán eljutunk odáig is, hogy beépül életszemléletünkbe, és ami még fontosabb, a gyerekeinkébe is.

Régi tárgyak

A nyolcvanas években divatja volt a paraszti használati tárgyak gyűjtésének, ám más dolog valamit azért magunk körül tartani, mert szép, és megint más egy olyan – alapvetően használható – tárggyal dolgozni, későbbi, esetleges használat céljából elrakni, amihez érzelmi kötődésünk is van.
A régi tárgyak nem csak szívünket melengetik, nem csak jó érzés használni őket, hanem kevesebb szemetünk lesz, mivel már van, és nem kell új. Kérdés az, hogy mi a prioritás: a divat, a fogyasztás, a komfortérzet, vagy a hagyományos, jól bevált értékek, melyek nem reklámokon alapulnak.

Régi mesterségek

A mai szakmák nagy hibája, hogy nem az élhető életet ,támogatják’ a megszerzett tudással. Tehát, eladó szak helyett marketing szak van, mely után eladói szakmát kell tanulni. Jó dolog marketinget tanulni, ám ettől nem lesz tele a gyomra az embernek.
A régi mesterségek a létfenntartásra irányultak, azt művészi fokra fejlesztette az egyén. Ezért ember közelibb. Javaslom mindenkinek, legyen két szakmája, egy a mai világnak, egy pedig olyan, amivel értéket alkot a társadalomnak és saját lelkének.

Családi hagyományok

Minden családnak van kialakult hagyomány rendszere. Ez adja az állandóságot, erősíti az identitást. A nemesi családok szertartásossága is ezt volt hivatott képviselni. Az aprónak tűnő dolgokban vitték tovább a valódi értékrendet – ha volt.
Ez merevséget kölcsönzött az egyénnek, a családnak, ám célját elérte az évszázadok során. A hétköznapi ember számára azért lényeges a családi hagyományrendszer, mert úgymond ,tartást, gerincet’ ad mindenkinek, egy sorvezető a család tagjai számára.

A régi paraszti élet

Nyafogunk, hogy a régi élet élhetőbb volt. Tudjuk is, hogy miért? Egy parasztudvar majdnem önellátó volt, és mivel nagyon kemény fizikai munkával maradtak fenn az emberek, minden hasznosult, semmi nem volt felesleges. Mindenből annyit termeltek, vettek és használtak, ami a működéshez elégséges volt.
A szerves anyagot komposztálták, kemencét, sparheltet használtak mely nem csak a fűtést oldotta meg, hanem ugyanazzal az energiaforrással főztek is. Az életet a természet határozta meg. Ha dolog volt, dolgoztak… és összefogtak, mert a természet a legnagyobb ,főnök’. Ma e helyett fogyasztunk, úgy, hogy eltiporjuk egymást a pénzért, ami ezt lehetővé teszi…

Őrizzük a lelkünkben!

A hagyományokat nem csak csecsebecse szinten, egy kézműves napon alkotott aprósággal kell megőrizni. Inkább a lelkünkben. Botorság lenne, ha folyamatosan múltban élnénk, a múlt ideológiáját próbálnánk a mai világba beleerőltetni.
Változni, változtatni szükséges, ám az ésszerű, hasznos dolgokat meg kell tartanunk, hisz ezektől lettünk azok, akik ma vagyunk, ezektől lesznek gyerekeink olyanok, amilyennek látni szeretnénk őket. A hagyományokat nem csak szeretni, művelni kell, hanem tisztelni is, legyen az tárgy, életvitel, bármi.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást