Öncsalás: Az optimizmushoz köthető. Ritkán valljuk be magunknak, hogy halogatók vagyunk, inkább ürügyeket találunk ki védekezésül. Illúzióvilágban élünk, és olyan frázisokat ismételgetünk, mint például: „ha nem tudom tökéletesen megoldani, inkább nem is fogok hozzá”, „át kell gondolnom, mielőtt hozzáfogok” vagy „nem ér, hogy ezt pont nekem kell megcsinálnom”.
Tökéletesség: Az ego tökéletességre vágyik, magas elvárásokat támaszt, ezért mindig tökéletlennek érezzük magunkat. Mindegy, mit alkotunk, mindig elégtelennek ítéljük az eredményt.
Kudarc: Alsóbb rendű énünk támadást indít azok ellen, akik véleményünk szerint felelősek azért, hogy nem vagyunk képesek megoldani a feladatot. Nem nézünk önmagunkba, hanem kívül keressük az okát annak, hogy nem végeztük el a feladatot, és elmerülünk az önsajnálatban. Olvass még a témában
Bűntudat: Ahelyett, hogy belefognánk a következő feladatba a jobb időbeosztás kedvéért, a bűntudatunkkal foglalkozunk. Például amiatt, hogy cserbenhagytunk valakit, vagy nem értünk el igazán jó eredményt, és ezért magunkat hibáztatjuk.
