Én magam az ország egyik legjobb egyetemén végeztem, előbb alapszakon, majd mesterképzésen is. Nagyon szerettem a tanulmányaimat, mert őszintén érdekelt a téma, és hálás vagyok, hogy elmélyülhettem benne. A mai napig úgy érzem, szerencsés vagyok, amiért azzal foglalkozhatok, ami boldoggá tesz, és amiért volt lehetőségem valami olyat tanulni, ami örömmel töltött el.
De pontosan emiatt tudom azt is: nem mindenki boldog attól, ha egyetemre jár, és nem mindenki számára jelenti a kiteljesedést az a fajta tudományos közeg, amiben én jól éreztem magam.
Sőt, egyre inkább azt látom, hogy a „diplomával jó életed lesz, diploma nélkül szegény maradsz” mítosz nemcsak hamis, hanem kifejezetten káros.
A mai világban rengeteg szakma biztosít jó megélhetést, önállóságot és megbecsülést, miközben rengeteg diplomás fiatal küzd a bizonytalan munkahelyekkel, alulfizetett pozíciókkal vagy éppen a kiégés rémével. Egyáltalán nem gondolom, hogy a siker mértékét így, önmagában meghatározná az, hogy valaki milyen végzettséget szerzett. Olvass még a témában
