Akkor hát melyik könnyebb?
Egyik sem. Kimondható, hogy rövidtávon elváltnak, hosszabb távon özvegynek lenni könnyebb – lelkileg.
Ám mindkét eset számos más, sok olyan problémát vet fel rövid- és hosszú távon, melyekkel megbirkózni, család nélkül, szinte lehetetlen – mármint úgy, hogy az ember lelke „egyben” maradjon, és a problémák, a lelki tusák ne darálják őt be.
A helyzet az, hogy senkinek sem könnyű, annak sem, aki párkapcsolatban él. Tehát, minden – még az özvegység is – felfogás kérdése.
Különbségek és egyezések
Az igazság az, hogy a válást és az özvegységet hosszabb távon nem sok minden különbözteti meg egymástól. Az egyik különbözőség a gyász, a másik a visszafordíthatatlanság, de ezen – nagy dolgok – mellett nincs sok különbség.
A hatalmas fájdalom, a bizonytalan jövőkép, a végleges magány lehetősége, a tervek és álmok köddé válása, a sérülékenység és lelki trauma mindkét esetben ott van. A cserben hagyottság érzése is mindkét esetben ott van, bár özvegység esetén ez irreális gondolat.
Alapja mindkét esetben az, hogy a közös jövő a másik „kiszállása” miatt bukik el. Érdekes különbözőség, hogy a társadalom elítéli a válás után az önpusztító életmódot, míg özvegység esetén abszolút megértő.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
A Szerelem rovat legjobbjai minden csütörtökön a postaládádban
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
