Az özvegység magánügy, a válás közügy
Az elvált, többnyire saját akarata által lett egyedül, míg az özvegyet egy „isteni” sorscsapás tette egyedülállóvá, így ez utóbbival az emberek – főleg a mai „hitetlen” emberek – nem tudnak mit kezdeni. Ez az özvegyeket, főleg a fiatal özvegyeket az „érinthetetlen” státuszba sorolja.
Kimondatlanul ugyan, de mindenki úgy gondolja, hogy míg a válás a boldogtalanság következménye, addig az özvegységnél az özvegység az, ami boldogtalanná teszi az embert.
Így, mivel mindenki boldog akar lenni, nem akar tudomást venni a sorsszerűségről, csak a saját magunk irányított életről, az özvegyeket sokan úgy kezelik, mint egy fertőző beteget. Ezáltal magányba kényszerítik.
