A hit hiánya
Az elmúlt fél évszázadban nem csak az istenhit kopott meg, mint érzés, hanem az is, hogy higgyünk a másiknak, a másikban. Ez minden fajta kapcsolatra igaz, legyen az baráti, testvéri, szülő-gyerek kapcsolat, vagy épp párkapcsolat.
Igyekszünk saját magunkban hinni, ám ez sokak számára azért tévút, mert ahhoz ismerni kellene saját magunkat.
Boldogulás egyedül
Igen, ez egy ideig járható út, ám legalább akkora csapda is. Amikor fiatalok vagyunk, képesek vagyunk arra, hogy úgy éljünk, hogy ne kérjünk segítséget környezetünktől. Olvass még a témában
„Öregkorunkban minden lecsendesül, és ebben a csendben fülsiketítővé válik a rossz házasság.” – A boldogtalan házasság ára időskorban
TESZT: Kiderül, melyik tulajdonságod tesz téged elképesztően szexivé
Hány kapcsolatod volt, mire megtaláltad az Igazit?
„Olyan férjet válassz, aki jobban szeret téged, mint te őt” – Feleségek tanácsai szingliknek a házasságról
Tele vagyunk energiával, talpraesettebbek, tanulékonyabbak, alkalmazkodóbbak vagyunk – többek között az emberi játszmákban is.
Ám öregségünk kezdetén rájövünk arra, hogy az addig élt életünket túl sok emberrel osztottuk meg – érzelmeinket, időnket úgymond elapróztuk -, nem egy emberrel, így pedig nincs arra lehetőség, hogy a sok öröm, bánat és együtt töltött idő megalapozza a bizalmat, ami két embert összetart. Nem lesz közös emlékezet, vagy legalábbis kevés.
