Boldogulás egyedül
Igen, ez egy ideig járható út, ám legalább akkora csapda is. Amikor fiatalok vagyunk, képesek vagyunk arra, hogy úgy éljünk, hogy ne kérjünk segítséget környezetünktől.
Tele vagyunk energiával, talpraesettebbek, tanulékonyabbak, alkalmazkodóbbak vagyunk – többek között az emberi játszmákban is.
Ám öregségünk kezdetén rájövünk arra, hogy az addig élt életünket túl sok emberrel osztottuk meg – érzelmeinket, időnket úgymond elapróztuk -, nem egy emberrel, így pedig nincs arra lehetőség, hogy a sok öröm, bánat és együtt töltött idő megalapozza a bizalmat, ami két embert összetart. Nem lesz közös emlékezet, vagy legalábbis kevés. Olvass még a témában
Zuhanyzó szex, gyűrű a sütiben, séta az esőben: 10 romantikus dolog, ami valójában borzasztó
Ettől nem tudsz nem gondolni a párod exeire – Ezt érdemes tudnod a mérgező retrospektív féltékenységről
„Ha ugyanennyi energiát tennék ebbe, mint te, működne ez a kapcsolat?” – A kérdés, amit fel kellett tennem a páromnak
„Állandó együttéléssel egy boldog kapcsolat fenntarthatatlan” – Történetek, amikor a pár szünetet tartott a házasságban






