Boldogulás egyedül
Igen, ez egy ideig járható út, ám legalább akkora csapda is. Amikor fiatalok vagyunk, képesek vagyunk arra, hogy úgy éljünk, hogy ne kérjünk segítséget környezetünktől.
Tele vagyunk energiával, talpraesettebbek, tanulékonyabbak, alkalmazkodóbbak vagyunk – többek között az emberi játszmákban is.
Ám öregségünk kezdetén rájövünk arra, hogy az addig élt életünket túl sok emberrel osztottuk meg – érzelmeinket, időnket úgymond elapróztuk -, nem egy emberrel, így pedig nincs arra lehetőség, hogy a sok öröm, bánat és együtt töltött idő megalapozza a bizalmat, ami két embert összetart. Nem lesz közös emlékezet, vagy legalábbis kevés. Olvass még a témában
„Nem, mert néz a kutyád.” – Férfiak mesélik el, miért nem szexelt velük a barátnő
„Már az ajtót sem merik kinyitni” – A modern feminizmus összezavarta a férfiakat és mindannyian isszuk a levét
Túlértékelt a kompatibilitás? Ezen múlik igazából, hogy kitart-e a kapcsolatotok
„Már megint nem pakolta be a mosogatógépet” – Mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt félreléptél?
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
